Blog alakítás.

Éjjel és még pár perce ezt a blogomat alakítottam. Azt hiszem kész. Nekem tetszik. Nem kedveltem a Bloggert mikor először regiztem ide. Olyan káoszosnak, alakíthatatlannak tűnt. Kezdem megszeretni. :) Aszem maradok...vagy végleg átköltözök ide? ..Lehet.

Bajnai Gordon beszéde a Milla október 23-i tüntetésén

Bajnai Gordon beszéde a Milla október 23-i tüntetésén

2012.10.23. |

Honfitársaim!

Köszönöm a meghívást! Köszönöm, hogy elmondhatom, mit gondolok közös ügyeinkről.

Nehéz döntés volt a nézőtérről visszajönnöm a színpadra. Hiszen legutóbb, március 15-én is itt voltam, együtt veletek. Akkor ott álltam, ebben a sokszínű sokaságban: demokraták és hazafiak között – ennyit tudtam a mellettem állókról. Azt nem, hogy miben hisznek, kire szavaznak. De azt igen, hogy jogállamban akarnak élni és szeretik a hazájukat. Ennyi elég volt akkor és ennyi elég most is.

Elég, ahhoz, hogy kiálljak erre a színpadra. Kiálljak mindazokért a dolgokért, amelyek összekötnek bennünket.

Tudom, egyszer azt mondtam, nem vagyok politikus. Akkor úgy is gondoltam. Egy normális, jól működő országban ugyanis nem kell mindenkinek politikusnak lennie.

Még akkor is hittem benne, hogy Magyarország ilyen hely lehet, amikor átadtam a hivatalomat. Az elmúlt két év azonban keserű ébredést hozott. A hazánk megint olyan hely lett, ahol utcára kell menni a jövőnkért és utcára kell menni a jogainkért. Ahol politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár, „civil” akar lenni.

Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként.

Most azért jöttem fel újra a színpadra, mert azt értettem meg és azt akarom most elmondani nektek, hogy 2014 nem csupán a következő választás éve: 2014 Sorsforduló lesz!

Olyan döntés, amely újabb negyedszázadra meghatározza a jövőnket. Márpedig a következő 25 év az én nemzedékem számára az aktív élet hátralevő része; a gyerekeink nemzedékének pedig az élet legfontosabb, mindent eldöntő szakasza. És mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.

Ezért kellett ma találkoznunk! Ezért nem hagyhatjuk, hogy a sorsunkat már megint széthúzás, megosztás, korrupció, kisszerűség vagy ostobaság döntse el!

És ezért alapítottuk meg társaimmal a Haza és Haladás Egyesületet: hogy ösztönözzük, szervezzük és programmal támogassuk a változást akarók összefogását.

Biztosan tudom, sokan vannak itt olyanok, akik már 2010 áprilisában is a változásra voksoltak. Jó okuk volt rá. Alapos okuk, mert azt akarták, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a korrupciónak; mert, meg akartak szabadulni a rossz kompromisszumoktól, a kapkodó és félbemaradt reformoktól, a beteljesületlen ígéretektől.

És mindenekelőtt meg akartak szabadulni az előző 10 év állandósult politikai háborújától, amely minden kérdésben megosztott és szembefordított minket, magyarokat.

Sokan már 2010-ben sem pártokra szavaztak, hanem a változásra. Ők bíztak és megcsalattak. Általuk győztek, és most ellenük kormányoznak. Bizony: 2010 áprilisának fideszes szavazói ma már tudják, szavazatukért azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül.

Mert Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk a világtól. De leginkább egymástól és a gyermekeinktől.

Ez a kormány módszeresen, csigolyánként törte el a magyar demokrácia gerincét.

Ez a kormány hűbérurai között osztja fel az országot. A hűbérurak a politikai hatalomból pénzt csinálnak, a pénzt még nagyobb hatalomba fektetik be, hogy abból végül még több pénzt csináljanak. Így megy ez, oda-vissza. Az állam a korrupció eszközévé vált.

Ez a kormány úgy osztja el a javakat, hogy a gazdag gazdagabb legyen, a középosztálybéli szegényebb. És aki szegény, az a legszegényebb.

Ez a kormány 1 millió új munkahellyel kecsegtetett és most azért indít munkahelyvédelmi programot, hogy saját intézkedéseitől védje a megmaradt állásokat…

Ez a kormány az oktatási reformjával a szegényeket kizárja az előre jutásból, a tehetségesebbeket pedig elüldözi az országból.

Ez a kormány úgy kér újabb és újabb áldozatot a jelenben, hogy közben két végén égeti a jövőnket.

Ez a kormány erősnek hirdeti magát, pedig csak erőszakos. De mi tudjuk: az erőszak a gyengék végső menedéke. Ez a kormány pedig gyenge. Nemcsak az a baj vele, hogy felrúg minden szabályt, hanem az, hogy még így is eredménytelen.

Ez a kormány biztonságot, nyugalmat és gyarapodást ígért a szavazatokért. Most az országban mindenütt félelmet, kilátástalanságot és az elszegényedést látunk. Ez a kormány a kudarcok kormánya.

Ennek a kormánynak mennie kell!

A leváltása önmagában mégsem elég: le kell bontani azt a rezsimet is, amelyet az elmúlt két évben építettek – amellyel a hatalom az övék maradna akkor is, ha a többség más választ helyettük.

Ezért a kormányváltás nem elég: rezsimváltás kell!

Ám még ez is kevés: új politikai kultúra, új politikai korszak kell! Alkotmányos garancia, hogy a hazánkban többé ne sajátíthassa ki a hatalmat egyetlen politikus sem!

Kormányváltás, rezsimváltás, korszakváltás. Ezt kell elvégeznünk, hogy a 2014-es Sorsforduló új esélyt hozzon Magyarországnak!

Változást Akaró Honfitársaim!

Mi 1990-ben még mindannyian azt értettük demokrácián, hogy 4 évente változtathatunk az irányon: hogy leválthatjuk a rosszul kormányzókat. Meg is tettük sokszor!

A mostani rezsim ebből nem azt értette meg, hogy jól kell kormányozni.

Hanem azt, hogy szűkíteni kell a polgárok jogait. A jogunkat arra, hogy változtassunk, ha akarunk.

Olyan választójogi törvényt erőszakolnak ránk, amelyben a pálya nekik lejt – függetlenül a kormányzati teljesítménytől. A regisztráció pedig nem más, mint megszorító csomag a szabad választásoknak.

Mindez azt jelenti, hogy már a kormányváltáshoz is választói összefogásra van szükség.

És kétszeresen igaz ez a hataloméhes rezsim lebontására. E furcsa polipot ugyanis kétharmadossá tett törvények és cinikus alkotmánymódosítások tartják életben.

De különösen nagy szükség van összefogásra akkor, ha a rezsimváltás nyomán új korszakot is akarunk nyitni!

Olyan korszakot, amelynek alkotmánya közös ügye lehet minden hazafinak, minden demokratának. Mert közösen alkotjuk, egyaránt tiszteljük, és egy emberként védjük meg.

Honfitársaim!

2014 nem a bal- és jobboldal szokásos küzdelme lesz.

2014-ben normális országot akarók összefogása küzd majd a megosztásból hatalmat építő erőkkel.

E küzdelemhez újjá kell alkotnunk, meg kell erősítenünk a politikai közepet! Új politikai közép kell, amely elég erős ahhoz, hogy kiszorítsa életünkből az olyan hatalmat, amely a nemzet megosztására épül. Új politikai közép, amely rendkívül sokféle, de egyvalamiben mégis azonos. Abban, hogy alapvetően elzárkózik a szélsőség erőitől. A kommunistáktól. A szélsőjobboldaliaktól. A hatalom megszállottaitól és kufárjaitól.

Az új, erős politikai közép szereplői ugyanis a másiknak csak a megoldásait vitatják, de a létét soha.

Honfitársaim!

A kormányváltást elhozó, az új korszakot megalapozó összefogáshoz közös nevezők kellenek. Új közös nevezők.

Egyszer, 1990-ben, a kommunizmus bukásakor már alapoztuk nemzeti közmegegyezésre a jövőnket.

Akkor voltak közös nemzeti céljaink. Akkor egyetértettünk abban, hogy demokráciát akarunk. Hogy a magántulajdon szentségére alapozott gazdaságot akarunk. Hogy szolidaritást akarunk és felzárkózást a Nyugathoz.

Az elmúlt években ezek a vágyaink, ezek a céljaink áldozatul estek – a megosztó politika áldozatául.

Újra ki kell hát tűznünk közös célokat, ami nélkül nincs normális ország, nincs nyugodt élet! Újra meg kell állapodnunk a legalapvetőbb dolgokban.

Nem mindenben, de végre valamiben.

Mindenekelőtt abban, hogy Magyarországnak jogállamnak kell lennie: újra jogállamnak. Olyannak, amelyet nem korlátoz semmilyen hatalom. És amely képes korlátozni bármilyen hatalmat.

Ez az alap, ebben nem lehet vita. A többi kérdésben pedig egyetértésre kell jutnunk – közös nevezőre.

Először is a nemzet kérdésében. Tíz éve azt mondták nekünk, „a haza nem lehet ellenzékben”. De ahogy itt végignézek rajtatok: a haza egyre nagyobb része kényszerül ellenzékbe. Mert mi is a haza vagyunk!

Magyar itt mindenki, aki testben vagy lélekben velünk van. És persze azok is, akik a Kossuth téren hallgatnak most beszédeket. De még azok is, akik mondják a beszédeket!

És azok is, akik az ünnepet a kertben, vagy a családdal töltik. Mi mind, együtt vagyunk a haza: magyarságunk nem elválaszt, hanem összeköt!

Másodszor, új megállapodás kell a szolidaritás kérdésében is, mert nem igaz, hogy mindenki annyit ér, amennyije van... A szolidaritás nem kegy, hanem felelősség egymásért és kölcsönös tisztelet egymás iránt. A fent lévők kötelező felelőssége a lent lévőkért. De cserébe az alura születettek és az oda csúszottak felelőssége is a közös célokért. Munkával és munkakereséssel, tanulással és taníttatással; közös erőfeszítéssel.

Olyan szolidáris társadalomban akarunk élni, ahol nehezebb lecsúszni, de könnyebb felemelkedni. Ettől lesz több a haza, mint az ország!

Harmadikként meg kell állapodnunk a haladás kérdésében is. Elsősorban is abban, hogy a haza és haladás – vagyis a nemzeti hagyományok megőrzése és az ország megújítása – nem egymást kioltó fogalmak. Haza és haladás ügyében a hangsúly az és-en van.

Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy aki nem halad, az hátrál. A világban verseny van, akkor is, ha tagadják. Ám, aki tagadja a versenyt, az meg sem nyerheti.

Mostanában nem is nyerjük...

Aki ezt megérti, boldogul. Aki viszont homokba dugja a fejét, elszegényedik.

Valaha értettük ezt. 20 éve még azt méricskéltük, hány év kell ahhoz, hogy utolérjük az osztrákokat.

De mára feladtuk a számolást. Most lemondón nézünk még a mellettünk elhúzó Szlovákia és Lengyelország után is…

Újra a régió élmezőnyébe kell kerülnünk! Van hozzá tehetségünk, ha lesz hozzá akaratunk! Egyszer már megmutattuk, hogy képesek vagyunk rá – meg tudjuk mutatni újra!

Negyedikként: új megegyezésre kell jutnunk Európa dolgában! Európa számunkra az esély, hogy boldoguljunk a szédítő globális versenyben. Európa számunkra egyszerre érdek- és értékközösség. Nemcsak támogatás, hogy felzárkózzunk a bennünk élő Magyarországhoz, hanem kultúra is. Nyugodt erő, civilizált hangnem, nyitottság és kíváncsiság. Minőség az életben.

Európa sikere nekünk nemzeti érdek: a valódi nemzeti érdekeinket pedig Európában kell érvényre juttatnunk!

Európaiságunk 1100 éves nemzeti hagyomány; megmaradásunk záloga. Mi, itt mind Szent István örökségét hordozzuk. Több mint egy évezrede ebbe a hagyományba születünk bele, nem a Turulmadárba. Ezt az örökséget is meg kell tehát védenünk!

Haza és haladás, szolidaritás és Európa. Kevés, de annál fontosabb ügy, amiben évtizedekre egyet kell értenünk!

A ránk váró feladat épp ezért hatalmas: Magyarország határokon belüli újraegyesítése!

Mert amíg nem tudunk egyetérteni azokban a közös célokban, amelyek védettek a hatalmi harctól, addig a nemzet határok feletti újraegyesítése is kudarcra ítélt vállalkozás! Aki a 10 milliós országot osztja meg, az lelkében a 15 milliós nemzetet is megosztja.

Változást akaró honfitársaim!

Magyarország újraegyesítéséhez elsőként a változást akarók egyesítésére van szükség. Ehhez pedig nem kell újabb, a többiekkel versengő párt.

Úgy határoztunk ezért, hogy az új, erős közép megszervezésére lerakjuk az összefogás alapjait.

Erről szól a mai nap.

Ezt üzeni nekünk 1956 októbere. Ezt jelképezi ’56 sokféle hőse. Nagy Imre és Mindszenty József, Bibó István és Mansfeld Péter, Maléter Pál és Pongrátz Gergely. Sokfelől jöttek, de egy célban egyesültek: emlékük azt üzeni nekünk, hogy egy méltó cél érdekében a nemzet képes az összefogásra.

És ahogy akkor, úgy most is: jöttünk Jobbról és jöttünk ide Balról is. Hogy középen találkozzunk!

Az ország középen találkozik!

Kedves Barátaim!

Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre tudunk jutni.

Akikkel meg tudunk egyezni a jogállam, haza és haladás, szolidaritás és Európa dolgában.

És ha ebben megegyeztünk, akkor erre alapozva közösen kidolgozzuk a talpra álláshoz és gyarapodáshoz szükséges konkrét programot – a jó kormányzás programját.

A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról döntött.

Ennek a választói mozgalomnak az Együtt 2014 nevet adtuk és programját a nemzet közös nevezőire alapozzuk. Az Együtt 2014 létrehozásával példát mutatunk az együttműködésre, és hitet teszünk amellett, hogy nemzeti közösségünk újraegyesítése a változást akarók egyesítésével kezdődik.

Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani.

Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a rezsimet csak politikai eszközökkel lehet leváltani. A politikusoknak pedig helyre kell állítaniuk a politika becsületét. A választópolgárnak újra bíznia kell a bizalmat megszolgáló politikusokban, különben újabb éveket, évtizedeket tékozlunk el!

Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk! És várjuk azokat, akik párthoz egyáltalán nem akarnak kötődni, de tenni akarnak a változásért.

Várjuk azokat, akik a szavazatukkal támogatni akarják azt a célt, hogy befejezzük a múltat és új politikai korszakot nyissuk Magyarország történetében!

Várunk mindenkit, aki kész és képes arra, hogy szembenézzen a mostani 2 év, a megelőző 8 év és az elmúlt 22 év tanulságaival. Hogy méltányosan válassza el egymástól az egyes időszakok bűneit, hibáit és megalkuvásait – és az erényeit is!

A megújuláshoz ez a méltányosság is hozzátartozik. Az érdem szerinti számvetés; az „egyik kutya, másik eb”-mondatok abbahagyása.

Mert igenis van lényegi különbség a mostani 2 év, és az azt megelőző 8 között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos.

És igenis sok tanulsága, hibája és bűne volt a 2010 előtti évtizednek is. Aki ezt nem ismeri el, az nincs kész a korszakváltásra.

A mögöttünk hagyott időszak minden kormányához lehet kérdőjelet tenni, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Nem lehet őket összemosni.

Több méltányosság és több önkritika kell a magyar politika megújításához. Ahhoz a politikai, erkölcsi megújuláshoz, amelynek alapja a 12 pont lehet, amelyet idén, március 15-én épp a Milla tüntetésén, együtt fogadtunk el.

Ezzel adhatunk garanciát a választóknak arra, hogy felhatalmazásukat nemcsak egy „szokványos” kormányváltáshoz használjuk fel, hanem egy új korszak megteremtéséhez is. Egy új korszakhoz, amely meggátolja, hogy a jelen, vagy a közelmúlt rossz politikája lopakodjon vissza az életükbe.

Kedves Barátaim!

Tudom, nehéz lesz. Nehéz lesz, mert össze akarnak majd veszejteni minket. Nehéz lesz, mert meg akarnak majd osztani minket. És azért is, mert valóban lesz száz olyan ügy, amiben nem értünk egyet.

De sosem szabad elfelejtenünk, hogy van négy fontos dolog, amiben egyetértünk: haza és haladás, szolidaritás és Európa! És ezzel az egyetértéssel mi alkotjuk az ország új, erős közepét.

Nehéz lesz, mert a szívünkbe rejtett másik Magyarországnak két ellensége is van.

A reményvesztettség és a csodavárás.

E kettő a mi fő ellenségünk, mert mindkettő a tétlenségre sarkall. És tudjuk a „rossz győzelméhez az is elég, ha a jók nem tesznek semmit.”

Tennünk kell tehát mindannyiunknak. Tennie szülőnek és gyereknek, nyugdíjasnak és diáknak. Tennie civilnek, jogvédőnek, bloggernek és volt miniszterelnöknek; kapusnak és csatárnak egyaránt!

Nehéz lesz, de meg lehet csinálni!

Ezért hát mondjátok el mindenkinek: van remény, ha van összefogás! Gyűjtsétek össze a változást akarókat: írjatok alá, jelentkezettek be a Millánál, a Szolidaritásnál, a Haza és Haladásnál vagy a választott pártotoknál! Tiltakozzatok és szerveződjetek. Mondjátok el a képviselőiteknek, a pártjaitoknak, hogy összefogást akartok, hogy együttműködést vártok tőlük és köztük!

Mondjátok el nekik, hogy most nem az a kérdés, kiből mi lesz. Hanem az, hogy mennyit tesz a kormányváltásért, a rezsimváltásért és a korszakváltásért. Mondjátok el nekik: ha nem tesznek meg minden tőlük elvárhatót az összefogásért, akkor az országrontó rezsim hatalmát védik. Ha szóval nem, hát tettel. Ha tettel nem, akkor mulasztással. És azért nincs bocsánat!

És közben ne feledjétek: ez a rezsim a megfélemlítésére épít! Veszélyben az állás, megbízás, szerződés. Fenyeget az adóhivatal, feketelista, Kubatov-lista, regisztráció. Magyarországon a fortélyos félelem közigazgat.

De ne féljetek! Nézzetek körül: nem vagytok egyedül! Ez adjon erőt mindannyiunknak! Akkor is, ha sárral dobálnak, akkor is, ha bizottságok elé citálnak. Akkor is, ha perrel fenyegetnek, akkor is, ha háttérben üzennek. Akkor is, ha a hatalom közpénzből közgépesített hadosztályaival támadnak ellenünk. Ellenünk, akik hiszünk abban, hogy Magyarországnak meg kell változnia, és akik ezért cselekszünk.

Legyetek békések, de elszántak! Mondjátok el mindenkinek, hogy újra van remény. Mondjátok el, hogy vissza akarjuk kapni a hazánkat: a törekvő és gyarapodó országot. Amely szerethető, és ahol bízhatunk egymásban. A hazát, ahol a józan ész az úr, és a valódi problémákra érthető válaszok vannak. Ahol a teljesítmény jutalma, a megérdemelt biztonság. Ahol nem az acsarkodásból épül politika, hanem a kölcsönös tiszteletből.

A hazát, amelyre büszkék lehetünk.

Mi tudjuk, hogy ez a másik Magyarország létezik – ha máshol nem, bennünk. Ez a mi hazánk. Itt akarunk élni, boldogulni és gyarapodni. Itt akarjuk felnőni látni a gyerekeinket és az unokáinkat! Itt vagyunk otthon és itt is maradunk!

És, ha a rossz politika tönkreteszi a hazánkat, akkor nem nekünk kell elmennünk, hanem a rossz politikának.

Mondjátok el hát mindenkinek a mai nap üzenetét: nehéz lesz, de együtt meg lehet csinálni! Csak együtt lehet megcsinálni.

Egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!

Szanyi (MSZP) és Én.

Szanyi Tibor ( MSZP ) cikke Október 23-ról:
 Négy

A rendszerváltás óta négy miniszterelnököt adott és támogatott a Magyar Szocialista Párt. Közülük - ha lélekben is - csak egy maradt a sorainkban: Horn Gyula. Medgyessy eleve külsősként vállalta a munkát, Gyurcsány kilépett, Bajnai mostanság értette meg, hogy nem lehet politika-mentes politikát csinálni. Ám a tény tény marad. Egyedül vagyunk. Meg a nézők ...

Néztem a nézőket október 23-án, a Milla által szervezett tüntetésen. Ott voltam. Hallgattam a szónokok mondatait, meg a nézők félszavait. No, persze - akaratlanul - a tömegre ráeresztett nácik skandálását is.

Hol vagyok? Európában? Ez Európa? Ahol egy százezres békés gyűlés közvetlen sarkában mindössze rohamrendőrök vékony fala választ el tüntetőket és provokátorokat, amely utóbbiak órákon át háborítatlanul büdöszsidózhatnak, büdöscigányozhatnak, meg büdöskomcsizhatnak? Ez itt a rendőrség? Igen. A hatalom ma azt akarta, hogy az ellenzék érezze az ordas csapatok korhadt leheletét. Képzavar?

Kérdéseim állnak! Miért van az, hogy kívülről érkezett miniszterelnökeink és mindazon minisztereink, akik ugyancsak kívülről jöttek, ma az MSZP-vel szemben - jobb esetben párhuzamosan, de semmiképp sem velünk - fogalmazzák meg jövőképüket? A pártunk mivel bántotta meg őket? A bizalmunkkal? Miért vállaltak anno feladatot, miért fogadták el a támogatásunkat, ha ennyire terhes az nekik? Az MSZP sok ezer tagja lenne rossz ember? A melósok szaga kiábrándító? A munkanélküliek társasága bántó? Ciki a nyomor? Tán a baloldali gondolkodás a nehéz?

Miközben mindenkinek kijár a tisztelet, hülyék azért ne legyünk! Három, disszidens ex-miniszterelnökünk közös vonása, hogy mindhárman a nemzeti tőke elit sztárjai. Mindhárman szép teljesítményt nyújtottak kormányfőként, de mindhárman elbuktak a népi szolidaritás küszöbén. Látták, látják a pályát, de nem tudnak szabadulni az identitásuktól: újburzsujok. Akarnak tenni a nemzetért, de nem megy. A saját vagyonuk foglyai. Két tüntetés között a kizsákmányolással vannak elfoglalva, akárhogy is szépítjük a helyzetet.

Ebben állt Marx tragikus sorsa is. Kristálytiszta elemzést adott a kapitalizmusról, sőt, még egy kommunista kiáltványra is futotta neki, de azonosulni nem tudott a néppel. A nagy mondat sem így hangzik: Világ proletárjai, egyesüljünk!

Ott voltam a "Millán". 23-án. Néztem az embereket, s azon morfondíroztam, a jelen lévők vajon mekkora hányada szavazhatott a Fideszre két évvel ezelőtt? S hányan fognak ismét? Itt lennének a bizonytalanok, a megszólításra váró ártatlan civilek? Ugyan már! Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a klasszikus nem-szavazók tüntetésre sem nagyon járnak. Ezek az emberek szerintem többségükben igenis szavazók voltak. Meglehet, szinte mind a százezren az MSZP-re szavaztak. Vagy talán még az SZDSZ-re. Esetleg az LMP-re. Csuda tudja. Az viszont biztos, hogy nem a Millára és nem is a semmire.

Mégis, nem a politikában megszokott kép fogadott a felszabadulás terén. Sokan voltak fiatalok, na jó, középkorúak, tehát zömmel nem a - bármely oldali - lakossági fórumok többnyire nyugdíjas érdeklődői. Az én közvetlen társaságom is egy tucatnyi huszonévesből állt. Igaz, ez utóbbiak az én hívásomra tartottak velem. A "maradék" százezer ember motivációit legfeljebb sejthetem. Kíváncsiság? Düh? Tán ők se tudják? Mindegy, ott voltak. Jobb világot akarnak!

Két kilométerrel odébb másik százezer ember tüntetett. Egy rezsim mellett. Amely rezsim eltörölte az ország alkotmányát, s egy borzalmas alaptörvényt állított helyette. Amely rezsim levon a szegényektől, és odaad a tehetősebbeknek, de leginkább a gazdagoknak. Egy olyan rezsimet éltettek, amely a nacionalizmus áfiumával fűti a szocialisták fejére szegezett antikommunizmust. Megértem őket is. Félnek. Féltik a pitiáner kiváltságaikat. És egyáltalán! Egy tízmilliós országban miért is ne lenne akár egy millió beszari kispolgár? Akik annyit tudnak, hogy a teljhatalmú miniszterelnökkel focimeccsekre és egyebekre szegődő közpénznyelő főpolgárok, sertéshizlaldás főbankárok hátsó felének fenséges nyílása még a nyelvüknek is jó. Az igazi íz! ... Pfúj.

A kampány megkezdődött. Igen, előbb-utóbb választani kell! Ez, vagy az, vagy amaz? A nem-választás kényelme odalett. Aki nem választ, az a maradást választja. Most ezek a divatos ellenzéki jelszavak: Változás 2014, Együtt 2014. Miért is nem most? Miért jó az, hogy a hatalom még két évig szabadon rabolhasson? Ha már annyira jól tudjuk, hogy egy tolvajbanda rágja a nép húsát! Mi az a delej, ami még két évig a dagonyában tart minket? Csak nem a bűntudat? Avagy az, hogy az ország fele igenis fejedelmi diktatúrát akar?
A demokrácia annyi tesz, hogy mindenki beleszólhat a közügyekbe. Ki-ki egy szavazat erejéig. A demokrácia nem maga a közjó, csupán egy lehetőség. Magyarország demokratikusan húzott a saját nyakára egy diktatúrát. Viszonylag puhát, de mindenképpen aljasat. Rossz döntés volt? Bizony az! Demokratikus volt? Bizony az! Tehát?

Tehát a demokráciával sok mindent lehet kezdeni. Mi, szocialisták - Medgyessy javaslatára - közel négy millió embernek adtuk meg a 13. havi jövedelmeket, és mi vettük azokat vissza, először Gyurcsány nyomán félig, majd teljes egészében - Bajnai javaslatára. Orbán sokat erőszakoskodott a témában, de ő se oda, sem vissza nem adta ezeket a juttatásokat. Csak haszonélvezője, hogy ebbe belebuktunk.

Négy millió ember életébe hoztunk emelkedést, ám ma négy millió ember nyomorog! Ez a matek fog minket visszahozni az ország vezetésébe, bármennyit is tévedtünk a szép, nagy, kerek, ún. "szakmai" javaslatok tengerében. Mert az ország népe nem beledögleni, hanem élni akar a hazában! Mi, szocialisták a szavazatokat erre gyűjtjük. Sőt, a "belgák" is jöhetnek.

Szanyi Tibor országgyűlési képviselő (MSZP) /
Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=594898
Én Kommentem:
Szanyi cikkéhez hozzászólásom - kommentem a Népszava online-on.******************:
 
Baloldali voltam és vagyok és maradok! Támogattam és bíztam az MSZP-ben. Szanyi úr és sajnos sokan az MSZP vezérkarában eltévedtek jócskán. Elfelejtették hogy a Horn kormány utáni időszakban versenyt hazudoztak a fidesszel. Egymást üldözték bele és licitálták túl a hamis ígéretekkel.  Erről szólt Gyurcsány Ferenc 2006-os öszödi beszéde is... Még Szanyi úrék és az MSZP klikkek kedvéért sem hajlandó tovább hazudozni. A klikkek... Sajnos tudjuk jól..legalábbis mi akik benne voltunk az MSZP-ben akkoriban.. Hatalmi klikkek voltak a párton belül. A saját pozíciójukat féltő és ahhoz körömszakadtáig ragaszkodó és ezért ...még sajátjaikat is eláruló klikkek. Azt is elfelejti Szanyi úr... Azokat a "külsős"  miniszter elnököket Önök akarták, önök vitték tették oda... Miért is? ...mert tudták jól... Ők azok akik mögé a szavazók beállnak. Belsős nem akadt akkoriban -sem-. Aztán mit tettek önök? ... Ígérgettek hamis álmokat.. majd mikor jött a baj?.. Elárulták azokat a "külsősöket"...ki hátráltak mögülük. Őket tették meg bűnbaknak. Aztán ott a sok zűr az MSZP körül... Önök védték a zűrös helyzeteket...azokat akiket nem kellett volna...De legalábbis az ügyek tisztázásáig nem kellett volna!  Akiket védeni kellett volna? ..Azok mögül kihátráltak.. Miért is?  Emlékszik Ön Szanyi úr arra a bizonyos párt szavazásra? ..Miről is szólt az? .. Miért is nem akarták önök azt? ... Aztán beszél itt Ön a "külsősök" szegények iránti érzéketlenségéről? ... Önök igen érzékenyek lehetnek... Persze... Elhiszem hogy önök érzékenyek, fogékonyak a szegények a melós "szag"?-ra... Önöknek édes az a melós szag... ?... hááát... Tudja... Én azt mondom és érzem és látom és tudom.. Ők hárman..azok a "külsősök".. Meggyesi, Gyurcsány, Bajnai... akikről ön azt írja...."elbuktak a népi szolidaritás küszöbén. Látták, látják a pályát, de nem tudnak szabadulni az identitásuktól: újburzsujok. Akarnak tenni a nemzetért, de nem megy. A saját vagyonuk foglyai. Két tüntetés között a kizsákmányolással vannak elfoglalva, ...." Elbuktak a népi szolidaritás küszöbén? .. Nem önök buktatták el őket? Igen! -Ők látták a pályát! ...és önök? ... Meggyesit önök küldték bele a hamis ígéretekbe és mikor látták a bajt..gyorsan kiálltak mögüle!.. Gyurcsány?... önök vitték bele aztán önök álltak ki mögüle mikor Rendet akart, hazugság, hamis ígéret mentességet akart!... Bajnai? ... Önök vitték oda hogy mentse a menthetőt! Ők hárman megtették amit tehettek...amit Önök engedtek nekik! Akarnak tenni a nemzetért de nem megy?....Ők tettek és Ők MOST is azt teszik! Míg önök a saját nagyságuktól vannak eltelve..Míg önök a saját pozícióikat, székeiket féltik.. Addig Ők..legalábbis kettő közülük Gyurcsány és Bajnai a Nemzetért tesznek! Míg önök Baloldaliságot hírdetnek, Szociál demokrataságot.. míg önök nem látják hogy Összefogásra van szükség..Míg önök most is Megosztani akarnak nem összefogni a Nemzetért ( persze ehhez felkéne adniuk pár széket pozíciót ) és nem látják.. Az Ország a Nemzet a Melós az értelmiség végre Összefogni akar és nem párt háborúzni.. Addig Ők ketten Demokraták és Összefogást...
 Valódi összefogást akarnak és azért tesznek is. Ön azt mondja a saját vagyonuk foglyai? ... Ők megtehetnék hogy élvezik a vagyonukat mint a többi Magyar újgazdag.. és?..hol is vannak? ... Feladva a Nyugalmukat... belemennek egy háborúba amit önök és a fidesz kezdett. Egy háborúba ami önöknek is "köszönhető"..Egy háborúba ami a végletekig megosztotta ezt a Nemzetet. Felvállalnak valamit .. Zűrt, harcot... feladva saját nyugalmukat azért abban amit NEM ők teremtettek.. Vállalva sárdobálást harcot..mindent az Összefogásért a Nemzetért! Ők helyre akarják hozni azt amit önök a huszonkettő év politikusai szakítottak erre a Nemzetre!
Önök félnek tőlük?..Miért? Én ezt kérdem!... Ön Nemzetről beszél? .. Nemzeti érdekről? ... Akkor nem de tán épp Önöknek kellene mint ahogy önök állítják.. A legnagyobb ellenzéki erő?..Nem önöknek kéne tán elsőként tenniük az Összefogásért? Beállni melléjük? ...Nem épp önöknek az állítólagos Legnagyobbaknak kellett volna ezt az Összefogást elsőként összehozni? ...( egy MSZP országos szintű vezető mondta nekem egy kérdésemre válaszként... " Nem képzeli azt bárki hogy a legnagyobb ellenzéki erő mint az MSZP majd leül tárgyalgatni holmi párszáz fős kis ellenzéki csoportocskákkal?"....)  Ja hogy akkor nem önök lennének a legnagyobbak? ..Deee!.. Azt mondom és sokan... rengetegen mondanánk és akkor nem CSAK önök mondanák... Valóban Önök a Legnagyobbak!... Ugye Szanyi úr azt tudja hogy ezzel az írásával most nem hogy javított volna az önök megítélésén hanem inkább jókorát rontott? ...Ha nem tudná... Akkor én mondom ezt most Önnek és az MSZP-nek. Én a volt MSZP tag-szinpatizáns-Demokrata-Baloldali és Összefogás párti! Én aki még mindig reménykedem .. Lesz igazi Demokrata összefogó baloldali Szociáldemokrata és főleg Tiszta MSZP. 
-Még annyit önnek és az MSZP-nek... Ha önök most valóban a Nemzetért aggódnának és valóban a Nemzet megosztottsága ellen az összefogásért kívánnának tenni.. Ha önök valóban a Nemzetért felelősséggel bíró és felelősen tenni akaró a háborús állapotokat  felszámolni akaró tiszta korrupció mentes békés összetartó Hazát akarnának.. Akkor semmi esetre sem ilyen cikkeket - nyilatkozatokat tennének!  Ne a pozícióikat tessenek félteni! Főleg ne az ön által ledegradált Egyetem téri DK-s tömegtől és Ne a Szabad sajtó úti tömegtől, Ne az ön által "külsősnek" nevezett két politikustól! Talán ha inkább melléjük állnának és segítenék őket.. Sokkal többet tennének a Nemzetért mint így.. Talán... Talán?..Biztosan önök is erősebbek lehetnének!  Tudja! - A NEMZET volt ott reménykedve 23-án mindkét helyen! ..és a NEMZET ott reményt kapott! ..olyan reményt amit Önök a legnagyobbak? az elmúlt kettő évben NEM tudtak megadni ennek a Nemzetnek!  Csak úgy megjegyzem.. Több társam és Én mindkét helyszínen ott voltunk és minden beszédet hallottunk.. Érdekes! -Mi nem hallottunk - láttunk ott az MSZP tagságát kirekesztő lenéző beszédet tettet.. Sőtt! .. Mi Összefogásról hallottunk ott. Bal és Jobb és Közép és Nemzet összefogásáról. 

Rólunk Magyarokról régen és most.

Márai 1945 – ben (!) írta a Naplójába a következőket:


Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött
országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének
legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében
szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakósai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen - ezt a nyomorult
tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás... S végül az auschwitzi, olmützi
Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen
beoltották betegségekkel... Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállosolástól, és féltik a "zabrálóktól" a lisztet, a fehérneműt.
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert
különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van
tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar
markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.
Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik
fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül
olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.


Máraihoz hozzátenni sok mindent nem kell, nem is igen lehet. Ennek a jegyzetének minden betűje állt és sajnos áll mai napig. Annyit tennék csak hozzá úgy némi adalékként...- Valóban... régebben is most is.... mit össze szidták hordták aljanépnek lehordták az Oroszokat a második világháború kapcsán... Arról viszont érdekes módon minden Orosz gyűlölő megfelejtkezik.. Ki az Isten mondta eleinknek hogy menjenek oda? Ki mondta a naaagy hős Magyar honvédeknek hogy műveljék azt az Orosz földön Orosz Anyákkal, Gyerekekkel, Öregekkel...falvakkal városokkal az Orosz Emberekkel amit ezek a naagy hős dicső hadfiak műveltek? Bárki azt hiszi?...vagy hinni akarja?.. A Magyar hadfiak szemernyit különbek voltak mint az ide érkező Orosz? Különbenis.. Nem de tán MI Magyarok támadtunk rá Hitler fasiszta csatlósaként? Emlékszem még gyerek koromban.. Akkor még élő naaagy hős Magyar hadfiak minő "dicső" tetteket meséltek felégetett Orosz falvakról, városokról...Orosz földön Orosz Emberektől elrabolt mindenekről... gabonáról ételről... Templomba beterelt öregekről, nőkről, gyerekekről...Akikre aztán az "dicső" Magyar hadfiak rágyújtották a templomot... Pusztán mert Magyar úri kedvük úgy dobta? ... Megerőszakolt Orosz asszonyokról... Persze... az általuk olyannyira lenézett orosz..arra jó volt hogy az Asszonyaikat megerőszakolják.... Szóval... Mit is hányunk az Orosz katona szemére? ... Ő aki látta a felégetett falvait, városait a kifosztott nemzetét a halott nőket öregeket gyerekeket... a végig rabolt hazáját... Mit is vártunk tőle? ... Kegyelmet? ... baráti ölelgetést? ... Na neeeee! Aztán... A mi naaagy keresztény konzervatív jobboldali közép osztályunk? Felső tízezer?

Folytatás - Kezdés.

Egyenlőre szerkesztgetem ezt a blogomat. Alakul. Lesz még jobb is. Még gyakorolni kell és kitalálni, mit hogyan hová. Ha belejövök a Blogger blogolásba és tetszik... Maradok itt és elhagyom a régit. Egyenlőre ennyi. Még alakul....

Első és Próba.