A Csend beszél tovább.

"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..."

-Néha a csend beszél, mert a csend tud beszélni... ha meghallod a csend hangjait...esetleg épp hozzád -is- szól.

Van az úgy hogy ember nem tud elmondani, kimondani dolgokat mert... Túl sok mit el kéne, elszeretne, szeretett volna mondani. A szavak bent ragadnak, ott tolulnak és elfulladnak. Olyan sok tapasztalat, tudás, érzés, gondolat  van már mit akkor amikor szeretett volna, nem tudott kimondani, elmondani.... Nem volt idő, lehetőség, alkalom, nem volt ki meghallgassa.. Talán mert néha féltünk is kimondani, beszélni... Féltünk, félünk mert úgy gondoljuk, érezzük... nincs kit érdekelne, nincs ki értené, megértené.. Aztán csak gyűlnek a szavak a hangok benned. Végül olyan sok lesz már a kimondatlan... már megfojt, már nem is tudsz beszélni, már inkább hallgatsz. Ha mégis mondanád? ... nem jönnek a szavak a hangok mert összekeverednek, tolulnak és mondanád mondanád ... De... már nem ugyan az jön ki, már keveredik, már nem találod a helyes sorrendet... Már belezavarodunk a sok kimondatlanba... Ha mégis elkezded? ..annyi minden tolul elő... már más lesz az értelme... Már magadra is dühös leszel mert nem jönnek a szavak... Pedig ott vannak, mondanád, akarnád... Mert fojtogat, mert akarod, mert tudod...hasznos jó dolgok... Évek tapasztalatai, érzései... Fontosak... De már csak neked... Ilyenkor van az hogy egy idő után már nem beszélsz, nem tudsz... már inkább hallgatsz... Már nincs ki értene, nincs kinek... talán már nincs is miért... Hallgatsz... a Csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el... Ha figyelsz...talán megérted, talán hozzád -is- szól...

http://youtu.be/2d0rd2zOQuc

Hallgasd hát a Csend hangjait....

http://youtu.be/vHmKaZki8dw

Hello, ezt súgta a szél
örökké él a szenvedély
Fáradtan megérint a Végtelen
Újra elcsitul a félelem
Hisz az enyém ez a nehéz,
fénytelen szerelem.
Nekem a csend a dalom.

Messziről érkezik a szó
Álom egén tiszta tó
Bolond üzenetet súg nekem
Nem kell álmaimat féltenem
Hiszen enyém már ez a végtelenül
nehéz szerelem.
Nekem a csend a dalom.

És többé nem üzen a szél
A szívem nélküle beszél
Érzem, bekerít a félelem
Meghal bennem minden érzelem
Pedig enyém már ez a csodás,
végtelen szerelem.
De csak a csend a dalom.

Éppúgy dübörög a szó
Mintha zajlik a folyó,
És ha felragyog a Végtelen
Újra menekül az értelem
Mégis él ez a nehéz,
fénytelen szerelem
Nekem a csend a dalom.

Vágyam kergeti a szél
Fájó, sötét minden éj
Hangtalan üzen a Végtelen
Érzem elrepül a félelem
És egy könnycsepp a szélben a szerelem
szárnyán felém száll
Rám talál.
Nekem a csend a dalom.

By: Tsims = The silence is my song

Kiegészítés:

• Igen... én is sokat agyaltam ezen Bátyám aztán Apám majd Anyám halála után. Mennyi mindent nem mondtunk ki, el egymásnak és most itt fojtogat heteken át tartó álmok formájában. Ez is a csend... De akkor nem lehetett, nem volt alkalom, féltünk...alkalmat kerestünk és végül nem találtunk. Már nem is lesz.... Ez is a csend... Azok a kimondatlanok örökre itt maradnak bennem, ők pedig magukkal vitték oda....

   

   Volt hogy azért nem mondtam ki akkor dolgokat mert arra kértek. Mert másokért, mások miatt, mások védelmében nem mondtam ki... már bánom.. Talán jobb lett volna mégis kimondani. ? ? ? Tudom... vannak dolgok amiket nem kell nem szabad azonnal kimondani, mert indulatból, hangulatból születtek. De sokkal több amit kikellett volna....

Elpattant egy húr.

"Nem tudom miért...Csak úgy eszembe jutott ez a dal ma reggel. :) Megesik hogy időnként egy dallammal az agyamba ébredek...."  Ez a ma reggeli Frászbuk kérdésre adott válaszom... Állapot jelzés? ..." mi jár a fejedben?"... ez járt. "Elpattant egy húr".... Egy dal egy ritmus. Néha megesik ... Csak úgy beugrik egy dallam és ott zsong egész nap.
Erről jutott eszembe... Az Ember lelke olyan mint egy sok húros hangszer. Lant? Cimbalom? Gitár? ... Húrok ( szálak ) kötik sok mindenhez Ember gyerekét... szálak húrok Emberekhez, Helyekhez, Emlékekhez, Elvekhez. Még a rosszakhoz is... Igen... azok a húrok hangok is kellenek a rosszak... hogy felébresszenek ha esetleg "elaludnánk" a sok szép dallamtól, hangtól. Életünk során húrozzuk ezt a hangszert, néha mások tesznek új húrokat rá. Aztán szól az a "hangszer" egyre sokszínűbben, szebben, búsabban, néha idegtépően, néha vadul. Attól függ hogyan "hangol-ták/tuk a húrokat, miből hogyan készültek....épp mi vagy ki szólaltatja meg... Mindezektől így együtt alakul, szól így vagy úgy a lelkünk az egyes Ember lelke. Így alakul lesz sokszínű szépen szóló, építő, avagy silány egyhangú lélekölő romboló.  Néha sír, néha kacag nevet....néha zokog, néha ordít tombol, néha rombol... Néha csak úgy halkan szól szinte hangtalanul... Ilyenkor nehéz meghallani, csak egyesek hallják...ha hallják. ...
Néha áthangolunk egyes húrokat, néha megerősítjük, hozzáteszünk még.  Néha elszakad, elpattan egy húr... Néha várható, néha váratlanul, néha összeforrasztjuk, esetleg kicseréljük, néha végleg elpattan... Az én lelkemben is vannak húrok...van erősebb, gyengébb...van szebben szóló, van ordító tomboló, van forrasztott, van újra hangolt, van megerősített többszálú. Van elpattant is bőven. ...Néha elpattan egy húr.......

http://youtu.be/xkn1ju0g7K4

"Te is hangszer vagy, hegedű. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze."

A Titok...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen".

Stephen King

Jó lenne....

"Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk. Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, avirágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen újértelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerintés eldobni minden nem a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe...végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó."
/Boda Magdolna/