2013. augusztus 31., szombat

Kérdések...

"Biztosan kell? Biztosan így? Biztosan most? Van értelme? Nem késő már? Nem korai még? Nem másképp kéne? ...és megannyi kérdés... Kellene... Elmondani kimondani dolgokat. Aztán elgondolod végig rágod átrágod átfogalmazod megfogalmazod...és a végén jön valami fék, blokk és a kérdések benned.... Miért? Mennyi kimondatlan érzés szó kérdés mondat. Mennyi blokk... mennyi "démon" amivel küzdünk....mert a múlt.... Azt mondod... Ne foglalkozz a múlttal!... Zárd le... Igen... Ha a múltamat nem ismered nem is értesz. Nem fogod érteni mitől miért vagyok lettem ilyen... Ha a múltam nem érdekel?... nem is fogsz... ( nem is akarsz? ) érteni megérteni... De akkor miért is hibáztatsz? ... miért is hibáztatjuk egymást?... hiszen... nem akart-ad/tuk érteni tudni.... Küzdünk a blokkokkal életen át... a démonainkkal.... Van amit legyőzünk... van amit nem..és küzdünk egy életen át.... Azt mondod...Lépj tovább!..jóóó...lépek én... Csak azok a qrva "démonok" ne lennének.... ( bővebben talán majd egyszer... )..........

2013. augusztus 28., szerda

Próba-Szerelem.

Annyi válasz nélkül maradt kényes kérdés
 Közöttük jársz, nehéz minden lépés 
Mint egy tiszta folyó, olajszennyben ázva, 
Sodródunk az időben, a csalódástól fázva 
 Annyi elfelejtett, kedves régi emlék, 
felrémlik még, mint sok-sok kopott fénykép 
Mint egy letört faág a jeges forgószélben,
 Örvények közt életünk örök, vad veszélyben. 
Próbáld meg! Úgy kérlek, 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
Próba-szerelem, higgy nekem!
 Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
 hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha értenél! 
Mint egy rosszul hangolt, drága mesterhangszer 
Hamis a hang, hazug szóból tenger 
Annyi jéghegy, annyi jól álcázott csapda, 
A bizalom most rejtett kincs, kő és sár takarja. 
Próbáld meg! Úgy kérlek. 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
 Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, 
hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha szeretnél!
 Meguntam a harcot, hogy mindig bűnösnek látsz 
Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást 
Fáradt vagyok attól, hogy árnyék harcolni vágysz, 
Örökösen hibát találsz. 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért!


2013. augusztus 14., szerda

Nem kell már többé szerelem

Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!

Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!