Kinek mi a "Létezés" és mi az "Élet"? A puszta létezés még nem
élet! Van akinek csak a létezés a vegetálás jut. ...és még csak nem is ő
tehet róla! Mert nem rajta múlt hogy elvették tőle amiért megdolgozott!
Mert akkor mikor döntött valami mellett...Kényszer helyzetben volt!
Mert akkor tekintettel volt másokra...pl. a Gyerekeire! Mert akkor az
látszott az egyetlen helyes döntésnek! Mi.."létezők" is hibáztunk?
Biztosan.. Sőtt tény. Akkor nem úgy tünt... Hittük...Hittem hogy jól
döntök... hogy később kiderült.. rossz döntés volt? Megesik. Ez is van.
Lehet "életnek" nevezni a puszta létezést is.. a biológiai értelembe
nézzük. De valójában az e? Persze... Lehet "életnek" nevezni ha akarom
és jó képet is vághatok hozzá. Mosolyogva "Létezem"..és élek... Ennyi
lenne? Tudooooom... Má megint negatív vagyok. Ez van! Egyébként pedig...
Ha nem kellenek a fájdalmaim a könnyeim... Ne kelljen az örömöm a
nevetésem sem! Aztán... Tudunk ám nevetni mi "létezők" vegetálók is...
De még hogy... Ha épp okunk, lehetőségünk van rá. De engedtessék meg
nekünk.. Nekem.. hogy ha épp a könnyekre van okom.. had ne vigyorogjak
mint jól lakott ovis a friss tejbedarára! Mi...Én sem rovom hibájául
senkinek aki tud állandóan mosolyogni. A jókedvet sem... Igyekszem
mindenkit elfogadni szeretni a fájdalmaival az örömeivel a könnyeivel a
nevetésével együtt! Ha sírsz ...megértelek és igyekszem letörölni a
könnyeidet... Ha fáj... Igyekszem enyhíteni a
fájdalmadat... Ha
nevetsz ha örülsz ha boldog vagy... Veled örülök nevetek.. Nem vetlek
meg sem a könnyeidért, sem a nevetésedért. Azt sem fogom mondani hogy ha
sírsz... Nevess hisz süt a nap... Mert tudom... A nap dolga hogy süssön
és attól még neked bajod van lesz nem szűnik meg. Szóval... Az Élet
szép a nap süt... Csak vagyunk páran akik nem tudjuk élvezni mindig és
akikre a nap sokszor nem úgy süt...és nem mindig MI tehetünk róla... Mi
is..Én is keresem a nap fényesebb oldalát... és Tudok örülni a tarka
virágos rétnek a tarka pillangóknak a patak csobogásának.. Mint gyermek
tudok csodálkozó boldog mosollyal rácsodálkozni.. Igenis tudok örülni
boldog lenni egy mosolytól amit nekem adnak, Tudok örülni boldog lenni
egy őszinte öleléstől. Tudok örülni boldog lenni egy kevéske
szeretettől, megértéstől... Nincs számomra szebb mint a Pacsirta dala...
De háááát.. Nem mindig nekem dalol az a pacsirta. ...és Ne mond nekem
hogy Csakis rajtam áll.... Nem igaz! Nem igaz mert sokan vagyunk... Mert
vannak körülöttünk mások... Mert vannak főnökök, beosztottak, család
tagok... A sikeres Emberek sikere sem CSAK rajtuk múlott... Mert
kellettek hozzá körülmények, mások akik segítették támogatták mellette
voltak észrevették engedték... Mint ahogy amikor én voltam sikeres , az
sem csak rajtam múlt... Kellett hozzá egy Ember aki meglátott bennem
valamit aki hitt bennem. Kellettek hozzá a főnökeim akik bíztak bennem,
kellettek a beosztottaim akik megértették... nekik is jobb lesz úgy ha
segítenek ha úgy csinálják ahogy én mondom... Kellett a családom akik
megértették.. ez sok távolléttel, munkával jár és nem lehetek velük
annyit mint ők szeretnék... Szóval... Nem CSAK rajtunk áll. A
sikertelenségünk sem... Mert így hozták a körülmények... Mert nem rajtam
múlt hogy átszerveztek ezerszer, hogy kényszerhelyzetben kellett
döntenem, hogy elvették amiért megdolgoztam, hogy a volt nejem azt tette
amit tett... Igen is nekem rohadtul fáj hogy nem tudtam és nem tudom
azt adni a gyermekeimnek amit annó terveztem, szerettem volna...amit
szeretnék, ami nekik is járna. Engedtessék meg nekem az is hogy mindezen
"sírjak" ha eszembe jut. ... Viszont Tudok velük nevetni felszabadultan
igazi kamaszként bohóckodni ha olyanunk van..és olyankor igenis boldog
vagyok... Mert Mert az én Fiaim ilyenek... Megértik és nem követelnek...
Nevetünk ha lehet... Ez is van... Mert ezek is mi vagyunk. Bolondozunk
ha...
Ami történt... az sem csak rajtam múlt... Így hozták a
körülmények... Nem én akartam beteg lenni... Hibáztam? ... Persze...
mert hittem... Mert hittem hogy megoldódnak gondok bajok.. Mert van
amiről piszok nehéz beszélni... Mert... Tudom jól... Nem vagyok
tökéletes, nem vagyok hiba nélkül... Nem mindig döntök
helyesen...Okoztam csalódást?... Biztosan. Csalódtam én? ... Biztosan.
Ki nem? Kiben nem? Tudom... néha sok vagyok némely dolgokban...és néha
kevés vagyok némely dolgokban. A sokról tehetek...mert ha kell
visszafogom magam... Bár az már nem igazán én vagyok... A Kevésről
sajnos már kevésbé tehetek... Így alakult, így születtem... Sajnálom...
Értem én az Optimizmust... De van mikor már kevés az optimizmus....
Attól még nem lesz jobb, nem változik semmi... Igaz a pesszimizmustól
sem... Egyszerű...Megpróbálom legalább Reálisan látni és úgy élni hogy
Én ÉN legyek és ne más ..más valaki amilyennek mások látni akarnak...
Mondooom... Ha a könnyeim nem kellenek... a mosolyom se kelljen! Ha így
bezáródnak előttem az ajtók? ...hááát... Azon az ajtón ahol csak egyik
felem kell... Nem is akarok belépni!
Kihagytam valamit? ...lehet. Majd pótolom ha... Ez is csak úgy jutott eszembe.... Ja...és egyetérteni sem kell velem.
***********************************************************************
Hozzászólások a Facebookon és a válaszom ( kiegészítés.)...