2013. június 20., csütörtök

Nem kell már senki más.


Nem tudom, hogy miért van, de féltelek.
Nem tudom, hogy miért van, de jó veled.
Mit tegyek hogy érezd, amit én érzek?
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek?

Istenem, mondd miért, s kinek élek én? (kinek élek én?)
Hisz amíg élek, úgysem lehet az enyém-lehet az enyém
Nélküle igy élni én már soha sem tudok,
Istenem, hát mondd meg, hogy miért vagyok?


Nem kell már hidd el, senki más
Nem érhet újabb csalódás
Kísért már elég utamon,
hagyj nyugodnom.
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
Ott, ahol senki sem beszél- s nem érez már!


Felkavar a tűz, mely bennem lánggal ég.
Miért szenvedek ily nagyon, ha nincs miért?
Hiába, csak várok. Talán nem lesz már enyém
Istenem hát mondd, hogy mégis van remény!

2013. június 18., kedd

Élet és Létezés.

Kinek mi a "Létezés" és mi az "Élet"? A puszta létezés még nem élet! Van akinek csak a létezés a vegetálás jut. ...és még csak nem is ő tehet róla! Mert nem rajta múlt hogy elvették tőle amiért megdolgozott! Mert akkor mikor döntött valami mellett...Kényszer helyzetben volt! Mert akkor tekintettel volt másokra...pl. a Gyerekeire! Mert akkor az látszott az egyetlen helyes döntésnek! Mi.."létezők" is hibáztunk? Biztosan.. Sőtt tény. Akkor nem úgy tünt... Hittük...Hittem hogy jól döntök... hogy később kiderült.. rossz döntés volt? Megesik. Ez is van. Lehet "életnek" nevezni a puszta létezést is.. a biológiai értelembe nézzük. De valójában az e? Persze... Lehet "életnek" nevezni ha akarom és jó képet is vághatok hozzá. Mosolyogva "Létezem"..és élek... Ennyi lenne? Tudooooom... Má megint negatív vagyok. Ez van! Egyébként pedig... Ha nem kellenek a fájdalmaim a könnyeim... Ne kelljen az örömöm a nevetésem sem! Aztán... Tudunk ám nevetni mi "létezők" vegetálók is... De még hogy... Ha épp okunk, lehetőségünk van rá. De engedtessék meg nekünk.. Nekem.. hogy ha épp a könnyekre van okom.. had ne vigyorogjak mint jól lakott ovis a friss tejbedarára! Mi...Én sem rovom hibájául senkinek aki tud állandóan mosolyogni. A jókedvet sem... Igyekszem mindenkit elfogadni szeretni a fájdalmaival az örömeivel a könnyeivel a nevetésével együtt! Ha sírsz ...megértelek és igyekszem letörölni a könnyeidet... Ha fáj... Igyekszem enyhíteni a
fájdalmadat... Ha nevetsz ha örülsz ha boldog vagy... Veled örülök nevetek.. Nem vetlek meg sem a könnyeidért, sem a nevetésedért. Azt sem fogom mondani hogy ha sírsz... Nevess hisz süt a nap... Mert tudom... A nap dolga hogy süssön és attól még neked bajod van lesz nem szűnik meg.  Szóval... Az Élet szép a nap süt... Csak vagyunk páran akik nem tudjuk élvezni mindig és akikre a nap sokszor nem úgy süt...és nem mindig MI tehetünk róla... Mi is..Én is keresem a nap fényesebb oldalát... és Tudok örülni a tarka virágos rétnek a tarka pillangóknak a patak csobogásának.. Mint gyermek tudok csodálkozó boldog mosollyal rácsodálkozni.. Igenis tudok örülni boldog lenni egy mosolytól amit nekem adnak, Tudok örülni boldog lenni egy őszinte öleléstől. Tudok örülni boldog lenni egy kevéske szeretettől, megértéstől... Nincs számomra szebb mint a Pacsirta dala... De háááát.. Nem mindig nekem dalol az a pacsirta. ...és Ne mond nekem hogy Csakis rajtam áll.... Nem igaz! Nem igaz mert sokan vagyunk... Mert vannak körülöttünk mások... Mert vannak főnökök, beosztottak, család tagok... A sikeres Emberek sikere sem CSAK rajtuk múlott... Mert kellettek hozzá körülmények, mások akik segítették támogatták mellette voltak észrevették engedték... Mint ahogy amikor én voltam sikeres , az sem csak rajtam múlt... Kellett hozzá egy Ember aki meglátott bennem valamit aki hitt bennem. Kellettek hozzá a főnökeim akik bíztak bennem, kellettek a beosztottaim akik megértették... nekik is jobb lesz úgy ha segítenek ha úgy csinálják ahogy én mondom... Kellett a családom akik megértették.. ez sok távolléttel, munkával jár és nem lehetek velük annyit mint ők szeretnék... Szóval... Nem CSAK rajtunk áll. A sikertelenségünk sem... Mert így hozták a körülmények... Mert nem rajtam múlt hogy átszerveztek ezerszer, hogy kényszerhelyzetben kellett döntenem, hogy elvették amiért megdolgoztam, hogy a volt nejem azt tette amit tett... Igen is nekem rohadtul fáj hogy nem tudtam és nem tudom azt adni a gyermekeimnek amit annó terveztem, szerettem volna...amit szeretnék, ami nekik is járna. Engedtessék meg nekem az is hogy mindezen "sírjak" ha eszembe jut. ... Viszont Tudok velük nevetni felszabadultan igazi kamaszként bohóckodni ha olyanunk van..és olyankor igenis boldog vagyok... Mert Mert az én Fiaim ilyenek... Megértik és nem követelnek... Nevetünk ha lehet... Ez is van... Mert ezek is mi vagyunk. Bolondozunk ha...
Ami történt... az sem csak rajtam múlt... Így hozták a körülmények... Nem én akartam beteg lenni... Hibáztam? ... Persze... mert hittem... Mert hittem hogy megoldódnak gondok bajok.. Mert van amiről piszok nehéz beszélni... Mert... Tudom jól... Nem vagyok tökéletes, nem vagyok hiba nélkül... Nem mindig döntök helyesen...Okoztam csalódást?... Biztosan. Csalódtam én? ... Biztosan.  Ki nem? Kiben nem? Tudom... néha sok vagyok némely dolgokban...és néha kevés vagyok némely dolgokban. A sokról tehetek...mert ha kell visszafogom magam... Bár az már nem igazán én vagyok... A Kevésről sajnos már kevésbé tehetek... Így alakult, így születtem... Sajnálom... Értem én az Optimizmust... De van mikor már kevés az optimizmus.... Attól még nem lesz jobb, nem változik semmi... Igaz a pesszimizmustól sem... Egyszerű...Megpróbálom legalább Reálisan látni és úgy élni hogy Én ÉN legyek és ne más ..más valaki amilyennek mások látni akarnak... Mondooom... Ha a könnyeim nem kellenek... a mosolyom se kelljen! Ha így bezáródnak előttem az ajtók? ...hááát... Azon az ajtón ahol csak egyik felem kell... Nem is akarok belépni!  
Kihagytam valamit? ...lehet. Majd pótolom ha...  Ez is csak úgy jutott eszembe.... Ja...és egyetérteni sem kell velem.
***********************************************************************

Hozzászólások a Facebookon és a válaszom ( kiegészítés.)...
 **** A világ változik és vele mi is. Az élet pedig?... Valóban... Kinek hogy. Kinek mi az "élet"?- Van akinek a luxus van akinek a puszta létezés, van akinek a kettő közt valahol. ***** Valóban az vagyok. Jogfosztott szolgálati járadékos honvéd tiszt. ..és valóban fiatal vagyok még. ( 55 éves ) Elkeseredett? ...Igen... az is vagyok. Mikor az ember hosszú éveken át sorba kapja a pofonokat és nem tudja miért... Térdre rogyik aztán feláll és jön az újabb pofon... Egy idő után elbizonytalanodik.. A világban a családban a barátokban ..és Önmagában. Ember okol már mindent... Saját magát főleg. Aztán egyre többet hibázik...Végül csak csapong ide oda, bezárkózik, kinyit... újra bezárkózik... és már nehezen jönnek a mosolyok.. Végül már a szavak is. Én is itt tartok... Csapongok és szeretnék találni egy biztos pontot...és nem csak önmagamért... Ember már mindentől fél... Én is... Fél már kimondani szavakat, mondatokat is amiket pedig ki kéne... aztán sajnos néha olyanokat is kimond amiket nem kéne.**...Tudom jól... piszok rossz érzés elveszíteni a szeretteinket. Elment a Bátyám fiatalon és nem hozzá méltó módon... Aztán másfél éve Apám, egy éve nincs még...Elment Anyám.  ...és igen... Lesz még recept és csevegés... Csakazértis!