2013. szeptember 11., szerda
2013. szeptember 10., kedd
Hangokba zárva
Elveszett néhány év,
de végig kísér egy hang egy név,
ki voltam még gyermekként.
Vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt mit
álmodtam porkén hullott szét
de ha bízni tudsz bennem
még tán átírhatnád, még nem késő tán.
S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják,
kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyűl mindenhol.
A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?
de végig kísér egy hang egy név,
ki voltam még gyermekként.
Vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt mit
álmodtam porkén hullott szét
de ha bízni tudsz bennem
még tán átírhatnád, még nem késő tán.
S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják,
kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyűl mindenhol.
A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?
2013. szeptember 9., hétfő
Nem kell már többé szerelem.
Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!
Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.
Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!
Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!
Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.
Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!
Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!
2013. szeptember 8., vasárnap
Okosan szeretni.....
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám.
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám.
Tényleg nehéz. Ember nem is gondolná mennyire nehéz.....Ha
szeretsz?... Az a baj. Ha nem szeretsz?...Az a baj. Ha nagyon
szeretsz?...Az a baj. Ha kissé szeretsz?...Az a baj. Te úgy akarod , én
így tudok... Én így akarom, Te úgy tudsz... Hogyan szeressünk? ... Lehet
"okosan" szeretni? .... Én már nem tudom....
Hogyan szeresselek?
"Nézz, ha kérhetem, most nézz egy percig rám;
Hogyan szeresselek?
Szólj, a szótlanság az nem segít, csak bánt,
S bizonytalan leszek.
Szólj, mióta várod a jöttöm a hajnalokkal,
mélyen, legbelül?
Mióta vársz?
S nélkülem volt-e élet, s hogy lett tőlem más?
Szólj, akarsz-e mást, vagy az jobb, ha a másik nem érint mélyen, legbelül.
Ki szeretni fél
Miközben kér, attól tart, hogy túl hamar megfizet,
S nincsen védve már.
Merről jöttél?
Vajon honnan tudnám?
Miért hívtál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Miért vártál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Ha szótlan vagy úgysem kérhetlek tovább.
Talán, valamikor az éjjel válaszol:
Hogyan szeresselek?
Várj, várj még kicsit mi lenne nélküled?
Hogyan szeresselek?
Miért hazudni, bántani, veszteni, játszani újra,
ott mélyen, legbelül?
Ha szeretni fél
bármelyikünk is az, hogy lehet, hogy lesz egyszer más?
Honnan, honnan tudhatnám?
Honnan tudhatnám? . . ."
Hogyan szeresselek?
Szólj, a szótlanság az nem segít, csak bánt,
S bizonytalan leszek.
Szólj, mióta várod a jöttöm a hajnalokkal,
mélyen, legbelül?
Mióta vársz?
S nélkülem volt-e élet, s hogy lett tőlem más?
Szólj, akarsz-e mást, vagy az jobb, ha a másik nem érint mélyen, legbelül.
Ki szeretni fél
Miközben kér, attól tart, hogy túl hamar megfizet,
S nincsen védve már.
Merről jöttél?
Vajon honnan tudnám?
Miért hívtál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Miért vártál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Ha szótlan vagy úgysem kérhetlek tovább.
Talán, valamikor az éjjel válaszol:
Hogyan szeresselek?
Várj, várj még kicsit mi lenne nélküled?
Hogyan szeresselek?
Miért hazudni, bántani, veszteni, játszani újra,
ott mélyen, legbelül?
Ha szeretni fél
bármelyikünk is az, hogy lehet, hogy lesz egyszer más?
Honnan, honnan tudhatnám?
Honnan tudhatnám? . . ."
2013. szeptember 5., csütörtök
Némi humor ami nem is annyira humor.
A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA Az uraság tekergeti Nagy hevesen a leányt, A kereskedő bedugja Ecetes korsó gyanánt. A kanonok gyügyölgeti Vén szotykáját pamlagon, A káplán meg cicerészni Tanul kinn a falvakon. Hivatalnok feleségét Frütyögteti rendesen, De befirkant az írnok úr A szajhának, - csak legyen! Doktor urak hersentenek Szép taktusra csendesen, A poéta meg befütyöl Kedvesének ékesen. A mészáros megdolgozza, Ha megáll neki a lány, Diákember keficél Nagy sietve szaporán. Ács a kurvát jól megmássza, Parasztlegény kamatyol, Úgy van írva krónikában: A napszámos kubikol. Bakancsosnak sok az esze, Éjjel-nappal toszni jár, S habár keményen teszi, De csak tököl a huszár. Csizmadia jól beszurkol, Besuvickol a cipész, A takács meg mityolgatni Éjjel-nappal mindig kész. Vasutas befüttyent hetykén, S benyom a nyomdászlegény, Brűgöl a cigány, és kupiz A nyaviga hevenyén. Besavanyít a szakács, S a harangöntő bekólint, Csesz a varga jókedvében, Ősrégi szokás szerint. A vadász lő - úgy, ahogy kell, Ha a töltés jó kemény, Bemázol a szobafestő, Pettyent a vándorlegény. Molnárember csak bugyizgat, Besrófol a lakatos, Kádárlegény beverni tud, Becsavar az obsitos. Becserez a tímárlegény, Kéményseprő meg befűt, A markőrők belökdösnek Ahol lehet, mindenütt. A gombkötő vígan pitykéz, Kefekötő bekefél, A tudós csak cicizni tud, Újságíró meg petél. Stibicel a szobalánnyal A vigéc a hotelben, Kanol a bakonyi kanász, De sohase fotelben. Búgat a bús disznóhajcsár, Ökörhajtó besuhint, Beheppent a fürge pinér, A szakácsnő ha kacsint. Benyes a szorgalmas kertész, Becserrent a laboráns, Bojtár gügyöl, s a frajlának Behagyint a praktikáns. A tornász meghúzza hölgyét, És befúr az asztalos, Megélvez a szolgabíró, Ha a leány takaros. A rézöntő meg becsörrent, Patikárius meg beád, Közösül a polgármester, - Lassan mozgatva farát. Befreccsent a tűzoltó, ha Csőre kapja a leányt, A dinnyecsősz meglékeli, Ha a nő hagyja magát. A konduktor sorba likaszt, És szurkol a zord finánc, Szakácsnőt a kapu alatt Megböki az ordinánc. Zsandárkáplán tíz körméről Lekapja a menyecskét, Furvézernek megdönteni A lotyóját - gyerekség. Koslat a falusi kántor, És betol a péklegény, Párzik a bús filozopter, Minden hónap elsején. Háziúr lakbérnegyedkor Csinál két s több numerát, Aki steigerolni szokott, Annak semmi meg nem árt. Azt mondja a nóta, hogy nincs Se mennyország, se pokol, Ennélfogva érthető, hogy Még a pap is kupakol. Szabósegéd megugorja, Mint a kecske, ringyóját, A kovács meg bever neki, Szikrázik - az áldóját. Az inas csak bagzani tud, Hágni pedig a kocsis, Vén baroneszt jól megcékel Könyv nélkül a hajdú is. Libapásztor zsákon tömi A leánykát - hogy csak nyel, A miniszteri tanácsos Rendszerint már csak - ... figyel. A széplélek csak kettyintget, Szemlesütve, sötétben, A nagy kujon megprütyköli A legyet is röptében. Hanem: Szart sem ér a mesterségük, Alhatnak ők afelül, A hatökrös gazda baszik A világon egyedül
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)