2013. szeptember 11., szerda

Dekoncentrál vagy Szétszórt?.. bánom én...nevezd ahogy....

Sajnálom! Egy ideje tapasztalom már magamon... Totálisan széjjel estem. Képtelen vagyok "komoly" feladatokra, dolgokra koncentrálni. Próbálom, de nem megy. Nekiállok aztán leállok... csapongok erőltetem, aztán abbahagyom... Nem megy... semmi. Ennyi. Elfáradtam? Belefáradtam? Belefásultam? Öregszem? ... nem tudom... Talán mindezek így együtt... Ez van... Sajnálom! Nem megy! Egyenlőre keresem a "seprűt". Ha lehet ha tudjátok ha akarjátok... Nézzétek el nekem. Ha nem?... Így jártam. Jaa..és kérem NEM sajnálni! Csak tudatni akartam hogy miért nem úgy állok dolgokhoz, miért nem úgy teszem a dolgom mint előtte. A Megértést Kösz! A leszólást beszólást tartsd meg magadnak! További szebb napokat kívánok!

2013. szeptember 10., kedd

Hangokba zárva


Elveszett néhány év,
de végig kísér egy hang egy név,
ki voltam még gyermekként.
Vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt mit
álmodtam porkén hullott szét
de ha bízni tudsz bennem
még tán átírhatnád, még nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják,
kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyűl mindenhol.
A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?

2013. szeptember 9., hétfő

Nem kell már többé szerelem.




Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!

Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!

2013. szeptember 8., vasárnap

Okosan szeretni.....


Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám.

Tényleg nehéz. Ember nem is gondolná mennyire nehéz.....Ha szeretsz?... Az a baj. Ha nem szeretsz?...Az a baj. Ha nagyon szeretsz?...Az a baj. Ha kissé szeretsz?...Az a baj. Te úgy akarod , én így tudok... Én így akarom, Te úgy tudsz... Hogyan szeressünk? ... Lehet "okosan" szeretni? .... Én már nem tudom....

Hogyan szeresselek?
 "Nézz, ha kérhetem, most nézz egy percig rám;
Hogyan szeresselek?

Szólj, a szótlanság az nem segít, csak bánt,
S bizonytalan leszek.
Szólj, mióta várod a jöttöm a hajnalokkal,
mélyen, legbelül?
Mióta vársz?
S nélkülem volt-e élet, s hogy lett tőlem más?

Szólj, akarsz-e mást, vagy az jobb, ha a másik nem érint mélyen, legbelül.
Ki szeretni fél
Miközben kér, attól tart, hogy túl hamar megfizet,
S nincsen védve már.

Merről jöttél?
Vajon honnan tudnám?
Miért hívtál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Miért vártál?
Honnan, honnan tudhatnám?

Ha szótlan vagy úgysem kérhetlek tovább.
Talán, valamikor az éjjel válaszol:
Hogyan szeresselek?

Várj, várj még kicsit mi lenne nélküled?
Hogyan szeresselek?

Miért hazudni, bántani, veszteni, játszani újra,
ott mélyen, legbelül?
Ha szeretni fél
bármelyikünk is az, hogy lehet, hogy lesz egyszer más?
Honnan, honnan tudhatnám?

Honnan tudhatnám? . . ."

 

2013. szeptember 5., csütörtök

Némi humor ami nem is annyira humor.

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA 

   

Az uraság tekergeti 
Nagy hevesen a leányt, 

A kereskedő bedugja 
Ecetes korsó gyanánt. 

A kanonok gyügyölgeti 
Vén szotykáját pamlagon, 

A káplán meg cicerészni 
Tanul kinn a falvakon. 

Hivatalnok feleségét 
Frütyögteti rendesen, 

De befirkant az írnok úr 
A szajhának, - csak legyen! 

Doktor urak hersentenek 
Szép taktusra csendesen, 

A poéta meg befütyöl 
Kedvesének ékesen. 

A mészáros megdolgozza, 
Ha megáll neki a lány, 

Diákember keficél 
Nagy sietve szaporán. 

Ács a kurvát jól megmássza, 
Parasztlegény kamatyol, 

Úgy van írva krónikában: 
A napszámos kubikol. 

Bakancsosnak sok az esze, 
Éjjel-nappal toszni jár, 

S habár keményen teszi, 
De csak tököl a huszár. 

Csizmadia jól beszurkol, 
Besuvickol a cipész, 

A takács meg mityolgatni 
Éjjel-nappal mindig kész. 

Vasutas befüttyent hetykén, 
S benyom a nyomdászlegény, 

Brűgöl a cigány, és kupiz 
A nyaviga hevenyén. 

Besavanyít a szakács, 
S a harangöntő bekólint, 

Csesz a varga jókedvében, 
Ősrégi szokás szerint. 

A vadász lő - úgy, ahogy kell, 
Ha a töltés jó kemény, 

Bemázol a szobafestő, 
Pettyent a vándorlegény. 

Molnárember csak bugyizgat, 
Besrófol a lakatos, 

Kádárlegény beverni tud, 
Becsavar az obsitos. 

Becserez a tímárlegény, 
Kéményseprő meg befűt, 

A markőrők belökdösnek 
Ahol lehet, mindenütt. 

A gombkötő vígan pitykéz, 
Kefekötő bekefél, 

A tudós csak cicizni tud, 
Újságíró meg petél. 

Stibicel a szobalánnyal 
A vigéc a hotelben, 

Kanol a bakonyi kanász, 
De sohase fotelben. 

Búgat a bús disznóhajcsár, 
Ökörhajtó besuhint, 

Beheppent a fürge pinér, 
A szakácsnő ha kacsint. 

Benyes a szorgalmas kertész, 
Becserrent a laboráns, 

Bojtár gügyöl, s a frajlának 
Behagyint a praktikáns. 

A tornász meghúzza hölgyét, 
És befúr az asztalos, 

Megélvez a szolgabíró, 
Ha a leány takaros. 

A rézöntő meg becsörrent, 
Patikárius meg beád, 

Közösül a polgármester, 
- Lassan mozgatva farát. 

Befreccsent a tűzoltó, ha 
Csőre kapja a leányt, 

A dinnyecsősz meglékeli, 
Ha a nő hagyja magát. 

A konduktor sorba likaszt, 
És szurkol a zord finánc, 

Szakácsnőt a kapu alatt 
Megböki az ordinánc. 

Zsandárkáplán tíz körméről 
Lekapja a menyecskét, 

Furvézernek megdönteni 
A lotyóját - gyerekség. 

Koslat a falusi kántor, 
És betol a péklegény, 

Párzik a bús filozopter, 
Minden hónap elsején. 

Háziúr lakbérnegyedkor 
Csinál két s több numerát, 

Aki steigerolni szokott, 
Annak semmi meg nem árt. 

Azt mondja a nóta, hogy nincs 
Se mennyország, se pokol, 

Ennélfogva érthető, hogy 
Még a pap is kupakol. 

Szabósegéd megugorja, 
Mint a kecske, ringyóját, 

A kovács meg bever neki, 
Szikrázik - az áldóját. 

Az inas csak bagzani tud, 
Hágni pedig a kocsis, 

Vén baroneszt jól megcékel 
Könyv nélkül a hajdú is. 

Libapásztor zsákon tömi 
A leánykát - hogy csak nyel, 

A miniszteri tanácsos 
Rendszerint már csak - ... figyel. 

A széplélek csak kettyintget, 
Szemlesütve, sötétben, 

A nagy kujon megprütyköli 
A legyet is röptében. 

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük, 
Alhatnak ők afelül, 
A hatökrös gazda baszik 
A világon egyedül