2014. december 26., péntek

A Karácsonyok "csodája"? .... és 2014.

Nem vagyok vallásos és így nekem a kereszténynek tartott ünnepek nem igazi ünnepek. Mint minden más hétvége, csak kicsit hosszabbak, kicsit mások. A Karácsonnyal mindig különös viszonyom volt. Így Karácsony másnapján este erről mesélek nektek.
-Mikor gyerek voltam még a 60-as években... Nálunk sosem voltak olyan igazi ünnepek. A Karácsony sem volt a naagy családi összejövetelek, vacsorák ünnepe sosem. Mi gyerekek mégis vártuk valami különleges hittel, reménnyel. Pedig... , nem voltak drága csillogó ajándékok, sem fényes ünneplések. Akkor még nem tudtam miért vártam mégis úgy, ma már tudom... Én titkom marad.
Valahogy mégis szép volt. Sűrű nagy pelyhekbe hulló hó a csend a tél illatai a kémények füstje és a Karácsonyfa illata. Ezeken az estéken békesség volt. ...
Aztán felnőttem és már semmi mást nem jelentett mint egy sima hosszú hétvége.
Mikor Apa lettem, újra fontos lett a Fiamért. Az első a második Karácsonya.... Állt a kis Cseppkém az ágy végébe kapaszkodva és tátott szájjal, ragyogó naaagy csodálkozó mosolygó szemekkel nézte a karácsonyfát. A második Karácsonyán már visongva kacagott ugrált a csodától. Aztán jött a második Fiam is. Neki a második volt az első igazi Karácsonya tavasz végi születésű kölökként. Meglátta a csillogó világító fát és kacagva boldogan szaladgálta körbe. Aztán elmúltak ezek a Karácsonyok is. Ezek voltak az igazi Ünnepek. A Fiaimért..... Talán majd valamikor újra lesznek ilyenek. ...Talán... Az Unokáimért.... ééés...Talán lesz igazi fehér Karácsony is....Talán majd újra lesz az a "csoda" is.... Talán....