Mit kerestem, mit keresek én a szerelem nevű társas "játékban"?

Mit kerestem, mit keresek én a szerelem nevű társas "játékban"? ...Íme: A Boldogságot a Társasságot...mondhatnám egyszerűen és igaz is lenne. Azért ettől kicsit összetettebb a dolog... A játékot az örömet két Ember közös játékát örömét. Szövetséget valamire két Ember között... a boldogságra szövetkezést az Életre szövetkezést örömre, egymás örömére szövetkezést. A játékot a szépet... Azt amikor két ember lélekből szabadon kötöttségek szégyen érzet tabuk nélkül együtt "játssza" az életet. Azt amikor az őszinteség természetes dolog és nem kell gyötrődni napokat agyalni azon, lehetsz e őszinte...mert az csak úgy jön magától természetes módon. ...és nem kell félni ha őszinte vagy... Mert a másik is az, mert elfogadod és elfogad és nem hány a szemedre semmit... Sem jelent sem múltat. Mikor minden komoly ugyan, de olyan...kamaszosan játékos. .. Egy igen komoly játék minden... Olyan...laza...olyan kötelező nélküli. Nincsenek fölösleges körök.. Nincs hogy futni kell még egy kört... Amikor nem kell szégyellnem hogy szerelmes vagyok. Amikor kimutathatom bátran bárhol bármikor és nem szól rám hogy ..."ugyan már...legyél komoly...legyél vissza fogott viselkedj már felnőttként...ne ölelj már át ne csókolj meg az utcán buszon vonaton villamoson... ne becézz ne édelegj ne tedd ezt azt amazt a rokonok barátok családom előtt...", szóval...legyél hűde komoly nagyon vissza fogott szolid felnőtt. ... Azt keresem amikor magamat adhatom és Ő önmagát adhatja és adja... Amikor lehetek...lehetünk "komolytalan játékos kamaszok"... Amikor a játékosság a boldogság szabad utat kaphat szabadon.... Amikor nem KELL úgy viselkednünk ahogy azt mások elvárják. Amikor ha épp virágos jókedvem boldogságom úgy hozza.... bolondozhatok bátran önfeledten... Mutathatom kimutathatom a boldogságomat szabadon. Amikor a boldogságom a kettőnk boldogsága az Ő léte olyant vált ki belőlem hogy bolondos jókedvemben egy kandellábert vigasztalni kezdek a magányossága miatt, egy szobor csoporttal elbeszélgetek... akkor Ő velem nevet..és nem szól rám...nem hord le... nem áll arrébb mutatva másoknak.. "nem hozzá tartozom"... , hanem büszkén mellém áll és együtt bolondozunk... velem kacag bolondozik.... Amikor a virágos réten bolondozva a fűben hempereghetünk mint két rosszcsont kölök, amikor télen együtt "angyalkázhatunk" a friss hóban... Amikor bátran elveszíthetem a "józan felnőtt" eszem.... Amikor ha hibázok és hibázik... nem kell félnünk... megtudjuk beszélni higgadtan bátran azonnal. Amikor bajom van amikor gyötrődöm valamin és elvonulok... akkor békén hagy és nem faggat, nem veszi sértésnek... vár türelemmel mert bízik bennem...mert én is ezt teszem vele... Amikor ha sírnom kell...tudom...ott lesz Ő és letörli a könnyeimet és ha neki kell sírni...ott leszek én és letörlöm a könnyeit... Szóval... amikor bátran szabadon bolondozva vagy sírva... büszkén és boldogan... Önmagam adhatom.

Volt egy nyár

Fazekas Miklós

Volt egy nyár

Mit titkol a szív?
Miért nem felejt az agy?
Miért van az, hogy szívemben,
s fejemben örökre benne vagy?

Távol vagy tőlem,
s egyre távolodsz,
időn és téren mégis
fényként átragyogsz.
Régi szerelem - még most is,
mint tenger, simogat,
s mint a part meleg homokját,
érzem arcomon arcodat.
De régen volt már -
De kár, hogy elmúlt, Istenem!
Hogyan sikerült egy apró homokszemből
ekkora várat építenem?
Rég nem vagy már,
de emléked úgy ölel,
sokszor álmomban úgy érzem,
hogy sohasem enged el;
Soha nem enged el,
nem enged feledni.
Én azt hiszem, hogy többet
soha nem tudok szeretni.
De ha mégis egyszer ...
Most még biztosan nem.
Talán, ha elmúlik az érzés,
s vele az Életem;
Távoli hófödte hegycsúcsok
hidegét érzem szívemben -
Egy forró tűzhányó kellene,
hogy a hideg jég engedjen.
Mint messzi kékséget,
oly tisztán látom arcodat,
pedig Te nem vagy már,
ez csak egy átkozott, kínzó gondolat.
Miért nem sikerül
ezt az arcot örökre felednem?
Miért kellett pont Téged
meglátnom, s szeretnem?
Volt egy Nyár, egy boldog Nyár,
vagy nem is volt, csak álmodom?
De akkor ki van azon a képen
a szívemben, a lelkemben, s az asztalomon?