Rólunk Magyarokról régen és most.

Márai 1945 – ben (!) írta a Naplójába a következőket:


Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött
országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének
legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében
szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakósai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen - ezt a nyomorult
tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás... S végül az auschwitzi, olmützi
Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen
beoltották betegségekkel... Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállosolástól, és féltik a "zabrálóktól" a lisztet, a fehérneműt.
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert
különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van
tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar
markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.
Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik
fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül
olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.


Máraihoz hozzátenni sok mindent nem kell, nem is igen lehet. Ennek a jegyzetének minden betűje állt és sajnos áll mai napig. Annyit tennék csak hozzá úgy némi adalékként...- Valóban... régebben is most is.... mit össze szidták hordták aljanépnek lehordták az Oroszokat a második világháború kapcsán... Arról viszont érdekes módon minden Orosz gyűlölő megfelejtkezik.. Ki az Isten mondta eleinknek hogy menjenek oda? Ki mondta a naaagy hős Magyar honvédeknek hogy műveljék azt az Orosz földön Orosz Anyákkal, Gyerekekkel, Öregekkel...falvakkal városokkal az Orosz Emberekkel amit ezek a naagy hős dicső hadfiak műveltek? Bárki azt hiszi?...vagy hinni akarja?.. A Magyar hadfiak szemernyit különbek voltak mint az ide érkező Orosz? Különbenis.. Nem de tán MI Magyarok támadtunk rá Hitler fasiszta csatlósaként? Emlékszem még gyerek koromban.. Akkor még élő naaagy hős Magyar hadfiak minő "dicső" tetteket meséltek felégetett Orosz falvakról, városokról...Orosz földön Orosz Emberektől elrabolt mindenekről... gabonáról ételről... Templomba beterelt öregekről, nőkről, gyerekekről...Akikre aztán az "dicső" Magyar hadfiak rágyújtották a templomot... Pusztán mert Magyar úri kedvük úgy dobta? ... Megerőszakolt Orosz asszonyokról... Persze... az általuk olyannyira lenézett orosz..arra jó volt hogy az Asszonyaikat megerőszakolják.... Szóval... Mit is hányunk az Orosz katona szemére? ... Ő aki látta a felégetett falvait, városait a kifosztott nemzetét a halott nőket öregeket gyerekeket... a végig rabolt hazáját... Mit is vártunk tőle? ... Kegyelmet? ... baráti ölelgetést? ... Na neeeee! Aztán... A mi naaagy keresztény konzervatív jobboldali közép osztályunk? Felső tízezer?