Oldalak

2016. április 27., szerda

Online nosztalgia

Nosztalgiáztam kicsit. Igaz, csak így online térképen, de így is jó volt végigjárni ifjúságom helyszínét. Nagyatád. Ott kezdtem a hivatásomat pályakezdőként. Majdnem ott ért véget a pályafutásom, majd pár Embernek köszönhetően ott értem el életem legnagyobb, legszebb sikereit is. Egy Embert mindenképp meg kell említsek közülük...Ő egyetlen lépésével sokat tett azért hogy én hivatásos katona maradjak és sikeres... Ander István őrnagy. ... Máig minden tiszteletem az övé. Ő egy kedves, csendes, mindig mosolygós, csupa jóindulat EMBER, Parancsnok volt. Ő vette észre először hogy bennem sokkal több van, mint amit addig mások meglátni akartak. Aztán még valaki... Kozma Miklós alezredes úr. -Kőkemény parancsnok. Fura egy viszony volt a kettőnké. A folyamatos "szekírozásával", megkülönböztető kiemelt rám figyelésével, bizalmával erőt, hitet adott nekem. Katona maradtam, Katona lettem...sikeres és jó. ... Köszönöm nekik! Ander István őrnagy és Kozma Miklós alezredes urak. Még pár nevet említhetnék, de ők ketten voltak a meghatározóak hogy én hivatásos katona maradjak és jó parancsnok, sikeres legyek.
-Aztán Nagyatád...Ott lettem Apa, ott született első fiam Richárd. Akkor még nem tudtam milyen apa akarok lenni, csak azt tudtam,...milyen nem. Azt hiszem...bár erre csak a Fiaim adhatnak hiteles választ..., talán sikerült jó apának lennem.
Nosztalgiáztam. 


2016. április 24., vasárnap

30 év romjai és egy, illetve három város.

Namaste! smile hangulatjel ( hűűű de rég kezdtem így ) Szebb estéket kívánok! péntek óta időnként elfog az írhatnék vágy, osztán hogy neki kezdenék izibe el is száll. Politikárul nem írok. ( ha esetleg észre vételeztétek...arrul egyre kevésbé írok, alig neha szólok hozzá ) Hányási meg lődözhetnéki ingerem támad tüle na. 
-Szojval írhatnék,...izzé..., közölhetnék vágyam keletkezik neha péntek óta, merthogy.... Merthogy voltam Kaposváron a héten. Múlt szombaton mentem, csütörtökön jöttem. Előző életünk ( Richárd fiam 29, Dávid fiam 24, enyém 30 évnyi ) romjai egy részének ( marad még így is ki tuggya meddig...) eltakarítása volt a cél. Ültem egyedül a nagy csöndben este a romokat bámulva a szobában és végig gondoltam azt a 30 évet... Nem így terveztem, nem így álmodtam..... Aztán sétáltam is egyet a városban, közben gondolkodva az ott töltött 24 éven. ... Énekelhetném az EDDA-val..."Mindent itt hagyok, mit -Kaposvár- adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába." Merthogy Kaposvár és én valahogy valamiért sosem tudtunk összebarátkozni. Sosem éreztem otthonomnak, csak egy helynek ahol lakunk, dolgozom... Valahogy olyan hideg rideg jellegtelen személytelen egyéniség nélküli depis volt nekem az a város. Mondhatom...Életem legpocsékabb 24 éve volt mindazok ellenére, hogy közben piszok nehézségek közt felneveltem kettő csodálatos fiamat. Mindazok ellenére hogy az ottani beosztásomat szerettem és jól éreztem magam benne. ... még a egy kettő némely főnökeimmel való "küzdés" ellenére is. Még a ...na a volt kollégáimról egy kettő tisztelet a kivételnek kategória kivételével inkább most nem..... 30 év...1985 - 2015 ...1985 - 1990 Nagyatád. 1990-1991 Nagykanizsa. 1991 - 2005 Kaposvár 2005 - 2015 Kaposvár. .......... 
További szebb estéket kívánok!

ui.
Kaposvár az a város ahol túl sokat veszítettem és túl keveset nyertem. Kaposvár az a város, ahol egész életem során annyi gerinctelen talpnyalóval mint ott..., még nem találkoztam sehol máshol.

2016. április 8., péntek

Elveszett életek.

2014 április 08-án a facebook-on tettem közzé. Azóta nagyot változott az életem, bár a múlt még mindíg nyomaszt, időnként vissza vissza tér és ad egy egy pofont, figyelmeztet..., nehogy "eltévedjek" és azt higgyem hogy... Mert hát ugye... a múltunk vagyunk mi magunk. Tetszik vagy nem, tagadjuk vagy elfogadjuk, akkor is így van ez. 
 - Találtam - Elkértem - Elhoztam .... Csak mert rólam is szól.
"Órák óta megy. Bolyong. Céltalanul.
Nem tudja, hol jár épp. Semmi sem ismerős. És mégis, minden az.
Keres valamit. Valamit, ami elveszett. Vagy tán nem is volt.
Egy árnyas padot, amin megpihenhet.
Egy arcot, amibe belefelejtkezhet.
Egy szempárt, amibe elmerülhet.
Egy mosolyt, ami megmosolyogtatja.
Egy kezet, amiben megkapaszkodhat.
Egy vállat, amire ráborulhat.
De nincs, sehol sincs.
Körülötte leszegett fejű emberek sietnek a semmibe.
Boldog, összesímuló párok lebegnek tova.
Gyermekeikkel fogócskázó anyák nevetve szállnak a múló időben.
Autók suhannak, bűzt és zajt árasztva.
Minden él, lüktet, harsog.
Csak ő halott.
Csak őt nem látja senki.
Pedig itt van. És megy. Tovább. Lázasan keresve, ami " nincs sehol ". Belenézve minden arcba, kikutatva minden zugot. Üressé vált szívvel, aggyal, monotonon lépdelve. Már nem érzi a fáradtságot, nem hallja üres gyomra korgását.
Csak a zakatoló hangot a fejében:
- Meg kell annak lenni! Muszáj megtalálnod!
Lassan átveszi a ritmusát. Ütemére lépdel. S motyogja maga elé, monoton elhaló hangon.
- Elvesztett valamit? Segíthetek?
- Csak az életem. Az én életem!"

2015. május 30., szombat

Eltelt sok sok év....

Eltelt sok sok év és közben történt sok sok minden. Kevés jó... Túl kevés. Ha történt jó?... Mellette biztosan kettő rossz. Úgy sosem volt hogy kerek legyen. Na és közben valahol elromlottam. Nagyon. Nem tudom mi volna a jó.... Igyekszem, de valahol biztosan elrontom. Kellene végre valami jó ami kerek és nem romlik, nem rontom el.
Még pár nap és kettő hónapja lesz.... Féltem mint a tűztől, de belevágtam. Volt miért kiért...
Érdekes... Ma jutott eszembe... Tolulnak tízesével az emlékeim. Olyan emlékek mik hosszú hosszú évek óta eszembe nem jutottak. Nem nagyok, csak amolyan "apróságok". Miért? ... Azt hiszem tudom miért, de mégis miért?.....és csak beszélek beszélek...... Minek? Miért? Talán nem kéne.....

Tudom... Mindig is "hibás" voltam. Hibásan lettem összerakva. ...és még el is romlottam. A hibás is elromolhat.

Kellene valami végre ami "kerek"........ 

2015. április 3., péntek

Kaptam. 2015 04 03.-án

Kérés
Csak arra kérlek
Ne felejtsem az első percet
Csak arra kérlek
Ne felejtsem az első nevetést
És ha múlnak az órák
Szívem vigyázza szíve melegét

Csak arra kérlek
A napkelte a miénk legyen
Csak arra kérlek
Sose fogyjon ki lelkünkből a szó
Fényem tükrözze fényét
Amint hajnali nap sugarát a tó

Csak arra kérlek
Hitemhez adj elég akaratot.
Csak arra kérlek
Adj szerelmemnek tiszta levegőt!
Türelmet, hitet.
Erőt. Bölcsebb évekre türelmes nevelőt.

Add, ne legyen
Mit szívből adni tudok- kevés.
Add, a rossz után
Én legyek a könnyűléptű feledés-
Menedék, biztos falak közt
Kedvesemnek az érzés; végre hazaért.

2015. február 15., vasárnap

Tavaszi reggel.

Kaptam. 


Tavaszi reggel
Te csak pihenj Kedves,
én majd visszasimogatom a napsugarat,
hiszen fényében Te vagy.

Te csak álmodj Kedves
a tavaszi rügyek már mosolyognak ránk,
mélyükön új ígéret lapul.

Nálam vetett partra a víz
ülj le tüzemnél, melegedj.
Fénnyel, lánggal töltöm meg
fázós lelkedet.

Ne szólj, ne kérdezz Kedves.
Engedd el magad.
A fekete sereg kikapott,
nekünk már csak a nyugalom maradt.

2015. január 3., szombat

2015 Új év.

2015 Január 02 Péntek az új év második napja van és én semmilyen újévi fogadalmat nem tettem idén sem, nem is fogok. Pontosabban egyet mégis tettem, de azt nem újév kapcsán. Maradok amilyen voltam, teszem amit kell és tudok. Nem értékelem az elmúlt évemet, nem teszek számvetést és nem tervezek az újévre semmit. Volt amilyen volt és lesz amilyen lesz. Mit veszítettem és mit kaptam? Volt ez is az is, veszítettem is, kaptam is. Elkönyvelve mindkettő a megfelelő helyre. Ennyi. Megyek tovább azokkal kik jönnek velem, néha visszanézek azokra kik nem jönnek, néha átnézek másokra kik más úton mennek. Szívből kívánok mindenkinek jó utat erre az évre is!