Szeretni.

Szeretni és Szeretve lenni... az a világ teteje. Ha az Ember Szeret...Szerethet... Nincs attól szebb dolog földön és égen. Ha viszonzott ez a Szeretet , Szerelem... az maga a csoda a földi tündérország. Ha az Ember meg is élheti e szerelmet...nyíltan, felvállaltan...őszintén...boldogan... az olyan mintha örökké egy mezei virágokkal teli réten járna, tarka barka pillangók között, vidáman csobogó kis patak partján.... Maga az élet csodája, minden szépsége. Ilyenkor.. A legsötétebb, legborúsabb napokon is mindig ott ragyog egy csillag... mi reményt ad... utat mutat. Nekem fontos hogy Szerethessek, hogy Szeressen.. Viszont szeressen...Úgy ahogy senki mást, ahogy senki más. Csak Őt, Csak Ő!
Ha szeretsz és viszont szeretnek,... De mindezt titkolva bujdosva falak között,... Az olyan mintha ezt a csodát a virágos rétet a pillangókkal a kis patakkal, csak kerítés mögül nézhetnéd és sosem léphetsz be oda. Ha szeretsz... de viszonzatlanul, reménytelenül... Az olyan mintha ezt a csodát színek nélkül szürkében borongósan ködösben látnád és azt is csak úgy a szobád sötétjéből, ablakon át. Ha nem szeretsz és nem szeretnek... ezt a csodát sosem élheted át, sosem láthatod érezheted.. Szürke aszfalton szürke házak között telik életed. Én megéltem már mindezt... Jártam a virágos réten pillangók között, hallgattam a kis patak csobogását. Láttam kerítés mögül és sóvárogva vágytam lebontani a kerítést.. Láttam szürkében ködösen borongósan szobám ablakából. Éltem szürke aszfalton szürke házak között.