Nem kell már senki más.

Nem tudom, hogy miért van, de féltelek.
Nem tudom, hogy miért van, de jó veled.
Mit tegyek hogy érezd, amit én érzek?
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek?

Istenem, mondd miért, s kinek élek én? (kinek élek én?)
Hisz amíg élek, úgysem lehet az enyém-lehet az enyém
Nélküle igy élni én már soha sem tudok,
Istenem, hát mondd meg, hogy miért vagyok?


Nem kell már hidd el, senki más
Nem érhet újabb csalódás
Kísért már elég utamon,
hagyj nyugodnom.
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
Ott, ahol senki sem beszél- s nem érez már!

Felkavar a tűz, mely bennem lánggal ég.
Miért szenvedek ily nagyon, ha nincs miért?
Hiába, csak várok. Talán nem lesz már enyém
Istenem hát mondd, hogy mégis van remény!