Gyötrődéseim.

 ..hát... Gyötrődök. Mint életem során többször mindig gyakran végig... Van min. Volt min.. Most is van... Néha saját magamon az életemen a sorsomon... mint manapság gyakran... Speciel ezen... Sajnálom... Én nem tudok mást adni csak a lelkemet a szeretetemet a gyötrődéseimet a mosolyomat, néha a könnyeimet, egy ölelést, vigasztaló szavakat... Néha a kamaszos jókedvemet, lököttségeimet... Az életem rossz és jó tapasztalatait...Néha a dühömet a haragomat a csalódásaimat....Ez van.
Az pedig szép kevés.. aaaz nem elég. Az "ÉLETHEZ" több kell.
Na! Ezért maradok a hátralévő létezésemben magányos. Kivéveeee...Ha megnyerem a lottó főnyereményt. Mert tudjátooook... Mint a KENO...."Korpás a hajam... De már kit érdekel?... nyertem a KENO-n."... Gyötrődöm... átrendezem a lakást...ott bent a lelkemben... át bútorozom... Megtettem már életem során.... Tudom jól... Követtem el hibákat életem során, okoztam csalódást is, csalódtam én is... Voltak vannak rossz és jó tulajdonságaim. Voltak vannak lesznek félelmeim... Voltak vannak lesznek gátlásaim... Szerettem és sokáig nem tudtam gyűlölni...már azt is tudok... Szerettek engem és tán gyűlöltek is... Voltam kedves és voltam bunkó... Nem vagyok tökéletes... de igyekeztem az lenni...megfelelni... EMBER lenni maradni... Mittom én sikerült e... Én hiszem... sikerült...talán...A Magány nem mindig azt jelenti hogy nincs körülötted senki. Az utóbbi hetekben sokszor végig gondoltam az életemet és újra és újra rá kellett jönnöm... Én tulajdonképpen magányos alkat vagyok. Az voltam gyerekként is... Mindig magammal magamban gyötrődtem végig mindent... Mert ...mert a többi hosszúúú... Mert gyerekként erre kényszerített az élet. ..és a helyzet. Aztán ehhez szoktam, ezt szoktam meg... sajnos túlságosan is.