Próba-Szerelem.

Annyi válasz nélkül maradt kényes kérdés
 Közöttük jársz, nehéz minden lépés 
Mint egy tiszta folyó, olajszennyben ázva, 
Sodródunk az időben, a csalódástól fázva 
 Annyi elfelejtett, kedves régi emlék, 
felrémlik még, mint sok-sok kopott fénykép 
Mint egy letört faág a jeges forgószélben,
 Örvények közt életünk örök, vad veszélyben. 
Próbáld meg! Úgy kérlek, 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
Próba-szerelem, higgy nekem!
 Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
 hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha értenél! 
Mint egy rosszul hangolt, drága mesterhangszer 
Hamis a hang, hazug szóból tenger 
Annyi jéghegy, annyi jól álcázott csapda, 
A bizalom most rejtett kincs, kő és sár takarja. 
Próbáld meg! Úgy kérlek. 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
 Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, 
hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha szeretnél!
 Meguntam a harcot, hogy mindig bűnösnek látsz 
Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást 
Fáradt vagyok attól, hogy árnyék harcolni vágysz, 
Örökösen hibát találsz. 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért!