Hangokba zárva

Elveszett néhány év,
de végig kísér egy hang egy név,
ki voltam még gyermekként.
Vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt mit
álmodtam porkén hullott szét
de ha bízni tudsz bennem
még tán átírhatnád, még nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják,
kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyűl mindenhol.
A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?