Mit jelent....mit jelentett?....

Nem tudom neked mit jelentett... Talán tényleg csak ennyit?... Volt...Elmúlt...Tovább léptél?... Talán csak hazudod ezt te is magadnak?  Nem tudom... Te dolgod, te érzéseid. Amit tudok... Nekem akkor a Mindent jelentette. Mondhatnáááám... Már nem fáj, túl léptem elengedtelek. Hazudhatnék mosolyt...könnyed békét... Hazudhatnék férfihoz méltó büszkeséget... Nem fáj semmi, nem is fájt sosem... Hazudhatnám. Nem teszem! Bevallom férfiasan őszintén... Még fáj. Fáj hogy így történt, fáj hogy elrontottam, fáj hogy hibáztam...Fáj hogy akkor történt az így , hogy rosszkor találkoztunk...hogy akkor nem voltam...nem tudtam teljes értékű lenni... Fáj és fájt hogy gyötrődtem miatta magammal magamban. ...Fáj hogy nem értettem Te miért nem érted... Még fájni is fog... Meddig? ...Nem tudom. Elengedtelek...Ez tény... Deeee....még hozzád köt egy szál... Mi az? ... Az emlékek a hit...a reménytelen hit. Egy szál csak... Aztán majd egyszer valamikor az is elszakad. Mikor? Mitől?... Ez marad az én titkom egyenlőre. Akkor majd... de csak akkor...úgyis megtudod. Fájni fog majd nekem... rohadtul fog fájni majd akkor. Aztán... az a szál is szépen lassan elporlad majd... elhamvad. Nem marad más csak az emlék pora hamva... Néha majd talán az a "por" a szemebe száll és egy könnycseppet csal vénülő szemembe. Talán... sosem fog úgy csillogni a szemem mint akkor... talán már csak a könnyek csillannak meg benne néha... Azt mondják... Aki menni akar...Hagyni kell. Legyen hát így.... A fájdalom az emlék enyém marad...legalább ennyi megmarad...nekem. Még van egy szál...... majd egyszer elhamvad az is.... majd egyszer....