Mint eltévedt vándor

"Teltek-múltak az évek,... én hittem töretlen reménnyel és vártam a napot. Már nem tudom, milyennek képzeltem el,... és nem emlékszem, mit akartam, .....Csak valami régi álom ízét őrizve bután, ostobán vártam ....., Mint eltévedt vándor kutattam a lehetőségét a boldogságnak."

  "ülök a gödröm alján, csak ülök, és figyelek..
csendet akarok..." és néha tétován körbenézek, hátha... aztán újra csak rájövök.... nincs védőháló, nincs kötél mibe kapaszkodhatnék. Nincs semmi csak a gödör az üresség. Aztán próbálom magam elcsitítani... mivel nincs más... megyek és úgy teszek mintha jókedvem lenne. ..Mintha jókedvemben ülnék a gödör alján. Üres már minden... a nevetés is a mosoly is.  Nekem már nincs erőm, nincs lelkesedésem. Már biztatni sem tudok, mert mivel?...Nincs hitem... Akkor hogyan mást...másokat? Volt idő mikor próbáltam másokat meghallgatni, megérteni, érteni... Néha ha mással nem.. ezzel és némi biztatással erőt adni nekik. Már nincs erőm, már nincsenek szavak, már nincs biztatás... Túl sok fájdalmat, könnyet, bánatot láttam évek során... Már nem megy... Csak hallgatok némán szótlanul bambán és fáj. Fájnak a szavak, fájnak a könnyek. Fáj hogy már nem tudok mit mondani...  Magamnak sem. Másoknak sem. Ülök a gödör alján... néha tehetetlen dühömben ütöm a földet körülöttem, néha kiáltok... De a szavak a kiáltásom már csak kongva hullnak vissza rám... A gödörből már nem hallik ki semmi... néha talán egy hang foszlány. Néha valaki benéz hozzám... mond valami biztatónak, bölcsnek szánt ürességet. ..."süt a nap, virágoznak a fák, csobog a patak, dalolnak a madarak, szálldosnak a pillangók......."... Aztán ...tovább áll. A szavak már súlytalanok, üresek, halkulnak... A mosolyok...a mosolyok... Igen... Azok már üresek.  Csak úgy kényszerből mosoly. Fölállni?... nincs erőm... Elfáradtam. Túl sokszor álltam föl, túl sokszor löktek rajtam vissza a gödör felé, túl sokszor másztam fölfelé a gödörből. Nincs már napfény, virágzó fák, daloló madarak, tarka pillangók... Csak a szürke aszfalt, szürke falak, szürke égbolt, nyirkos párás szürke köd...... és a gödör.