A Múltad vagy TE magad! ( Múlt és Jelen )

Azt mondják sokan... Felejtsd el a múltat... ne foglakozz azzal ami elmúlt...töröld ki és menj tovább. Igen... A múlt... Ha megakarod érteni az Embert... hogy mitől, miért olyan most mint amilyen...Ha megakarod érteni ŐT az Embert...miért viselkedik így ahogy, miért így reagál, mitől miért vannak a félelmei a fóbiái... Tudnod kell a múltját! Másképp nem értheted meg őt. Mert... a múltunk történései alakítanak minket...ŐT az Embert. Ami a múltban történt jó és rosz... az mind mind alakított tett ilyenné minket. Azokból lettek a jó és rosz dolgaink, viselkedésünk, reakcióink, félelmeink, fóbiáink. Ha érteni akarsz... tudnod kell a múltamat! Akkor értesz...érthetsz meg igazán... Különben... csak egy felszínt fogsz látni., de sosem fogsz érteni, megérteni. Csodálkozni fogsz miér lett ilyen az az Ember, elítéled, megítéled a felszín alapján.  Életünk kezdetétől érnek hatások... Ezek mind alakítanak minket. Rengeteg függ a gyermekkortól... miként magyarázzák el a Szülők a téged ért hatásokat, miként értetik meg veled, mikét tanítanak meg azokat kezelni...jó vagy rossz helyre "tenni" az emlékeid közt. Miként kezelnek téged...milyen hatások érnek..jók rosszak és ezek aránya. Segítenek e helyre tenni?... Magadra hagynak e?... Később életed során további hatások érnek. Szépek jók rosszak... Honnan?...Kiktől?.. ha fontosaktól?...mélyebbek lesznek az "emlékek" a hatások... Ha kevésbé fontosaktól?... könnyebben kezeljük... "feledhetőbb" lesz. A kamasz kor egy újabb nagyon érzékeny fontos kor ... Az ebben a korban ért hatások élmények erős határozott nyomokat hagynak, erősebb befolyással lesznek később ránk. Aztán a huszon éves kor eleje... Kialakul az egyéniségünk... Az addig ért hatások élmények elraktározódnak megszilárdulnak... véglegesek lesznek.. Az leszel TE alapból. Ezekhez jönnek majd később újabbak... Ekkor jön az hogy az addigra kialakult egyéniségedtől függ hogyan reagálsz, hogyan tudod kezelni a későbbieket. De akkor már... Szinte lehetetlen befolyásolni hiszen kialakult az egyéniség az addigiak hatására, befolyására. Ez vagy TE és ez maradsz örökre. Jó vagy rosz?... könnyen vagy nehezen kezelsz dolgokat?... A Múltad vagy TE magad! A múlt nélkül... Nem érthetsz meg soha...csak felszínt látsz. Ha valóban érteni, megérteni akarsz...értsd meg a múltat, legyél rá kíváncsi!

UI. Nem azt mondtam hogy a múltban kell élni, leragadni, azt sem mondtam hogy nem kell tovább lépni. Az élet az idő halad, megy tovább. Új élmények, új emlékek lesznek...jók és rosszak. De ahhoz hogy valakit igazán megértsük, értsük mit miért tesz úgy ahogy... ahhoz Ismernümk kell a múltját. Magunknak is a sajátunkat. Ha érteni akarjuk önmagunk jelenét a cselekedeteink a reakcióink mozgatórúgóit... ahhoz tudnunk kell a múltunkat felismerni, néha visszakell mennünk akár a kezdetekig... Mert ott kell keresnünk a jelenkori önmagunk ...és mások...tetteinek, milyenségének okait. Ha egy felnőtt Ember túl érzékeny a megaláztatásokra, túl magányos, bezárkózott, túl önmarcangoló, túlsokat agyal önmagában... Akkor nagyvalószínűséggel őt gyermekként sok megaláztatás érte, magára hagyták a fájdalmaival a gondjaival...önmagának kellett "megoldásokat" találnia...jókat vagy rosszakat.... Persze...nem kizárt hogy később felnőttként az egyéniség kialakulása folyamán...ha olyan közegbe kerül... némileg változhat ez. Ha "rosz" közegbe kerül ekkor...ismét magára marad... Akkor az a gyermekkori önmaga erősödik meg és szilárdul meg benne.

Ami történt a múltban az mind befolyással van a jelenünkre a jövőnkre. Az előbb általam leírt példa valós és az befolyásolja a mai a jelenkori tetteit annak akivel megtörtént. Másik példa és személyes: A múltban történt... Nem lehettem az ami szerettem volna mert nem engedték... Ezért Katona lettem..értelem szerű... Más lett a jelenem a jövőm. Vagy... a Kicsi Lányt akit gyermekként felnőtt férfi?...molesztált... Nagyvalószínűséggel örökké félni fog a férfiaktól, gátlásai lesznek, rányomja a bélyegét a jelenére a jövőjére... Tehát ha Őt megakarod érteni...miért fél, miért gátlásos... megkell ismerned értened a múltját. Elítélheted őt, gyávának tarthatod a jelen tettei viselkedése alapján... De ha megérteni akarod őt... visszakell menni a múltjába. Talán még Ő maga is annyira mélyen elásta azt az élményt hogy Ő sem érti önmagát... Ezért ha segíteni akarsz neki... vissza kell kerestetni vele, elő kell hozni hogy értse, feldolgozhassa és helyre tegye... Aztán mehet új erővel a jövőbe.

Nem élhetünk a múltunk árnyékában. Én sem ezt mondtam. De a félelmek ott vannak. Egy régi mondás... Aki egyszer megégette magát... Aki sokszor? ... Tudom hogy nem a mostaniak a jövőbeli emberek okozták azokat a félelmeket. Viszont legyőzni őket piszok nehéz, főleg egyedül és ha nincs türelem, megértés, megérteni akarás. Amikor a felszín alapján kimondjuk az ítéletet... Gyáva vagy!... Nos akkor az az Ember az is marad. Méginkább bezárkózik. Elfogadja hogy Ő gyáva. Mitöbb... megerősödik benne egy hit..Ő nem alkalmas a kapcsolatra. .... A félelmek a sebek ott maradnak sok évnyi együtt. Tudom és értem én... Ettől sokan megijednek. Mert...egy félelmekkel, gátlásokkal sebekkel teli Ember... nem egyszerű dolog. Van olyan is aki félre értelmezi és a gátlásokat a félelmeket a fájdalmakat látva azt hiszi... ellene szól, direkt falak..."ő nem is akar..... csak eszköznek kellenék"... Ezt is megértem, hiszen ez is természetes félelem. Aztán?... már egymástól is félni kezdünk.