Álmok.

"Sok évvel ezelőtt,.... nehéz belső csaták idején sorozatosan azt álmodtam, hogy valaki vagy valami üldöz, én szaladok, rohanok, de hiába, már-már utolér az üldöző – ám szerencsére mindig idejében felébredtem. Aztán a jelek szerint tudattalanom, amely az álmokat üzenetként küldte, megunta a dolgot, és a következő álomban földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam tovább futni...... Jeges pillanat volt, még most is emlékszem rémületemre. Mivel nem tudtam elmozdulni, kínomban hátranéztem – és nem volt ott senki..... Saját magam elől próbáltam elfutni, saját lépteim visszhangja üldözött...... Ott és akkor megfogadtam, hogy ezentúl mindig rögtön szembenézek a valósággal, aztán majd eldöntöm, hogy mihez kezdek vele..... Körülnézni amúgy is mindig hasznos."

Volt idő mikor heteken, hónapokon át ilyesmiket álmodtam... Menekültem arctalan valakik elől Zuhantam a semmibe, Álltam a pusztában egy úton és egy kerék közeledett felém és nőtt....mozdulni nem tudtam, aztán előttem megállt. Sötét szürke szobából homályos ablakon át néztem egy ragyogó virágos kertet, aztán meg ugyanígy egy szürke nyirkos ködös világot.